Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)

Tanulmány és joggyakorlat az árujelzők területén

Mivel az 1969. évi IX. törvény hatályba lépése óta eltelt időben számos eljárás indult az oltalom ilyen okból va­ló megszűnésének meg állapitása iránt, bel- és külföldi felek között egyar&nt, az ezirányu gyakorlati tapasztalatokra és igé nyekre figyelemmel a védjegyhasználat mértéke és módozatai kérdésében folytatott OTH gyakorlat ismerete igen fontos lehet A törvény rendelkezése értelmében védjegy használat­nak minősül a védjegynek az árun, csomagolásén, továbbá a hir­detés és üzleti levelezés során való alkalmazása egyaránt. Amennyiben tehát áruval kapcsolatosan a védjegyet huzamos időn keresztül valamilyen okból nem használják, a jog fenn­tartására lehetőség van olyan módon is, hogy azt valamilyen hirdetési-, illetve reklámtevékenység keretében tüntetik fel. így lehet a kérdéses árut a védjeggyel propagálni különböző folyóiratokban, szaklapokban, napilapokban vagy hivatalos ki­adványokban, és általában olyan helyeken, ahol a nyilvános lá­togatás lehetősége biztosított. A hirdetésnek helye lehet a reklámtevékenység egyéb területén is, rádióban, televízióban, filmszínházban stb. A védjegyjog fenntartása szempontjából természetesen eredményes lehet a különböző reklámcikkeken, nyomtatványokon stb. való alkalmazás is. Megvalósulhat a védjegyhasználat olyan módon is, ha a védjegy - árun vagy hirdetésként - valamilyen nyil­vános kiállításon szerepel. A védjegyhasználatnak rendszeresnek kell lennie, ezért például az öt év alatti egyszeri alkalmazás általában nem minősül elégségesnek. Az alkalmazásnak célszerűen ki kell terjednie az árujegyzékben szereplő valamennyi termékre, illet ve szolgáltatásra, ellenkező esetben ugyanis részleges olta­lom-megszűnés következhet be. Gondot kell forditani arra is, hogy a ténylegesen megtörtént használat bizonyítható legyen, amennyiben az Orszé-4580 60

Next

/
Thumbnails
Contents