Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)

Árujelzők

értékűnek mondható származási jelzés. Éppen ez utóbbi okból azonban az eredetmegjelölésekre sajátos, pozitiv jellegű oltal­mat biztositó belföldi rendelkezéseket is találhatunk. így a termékek egyes csoportjára - például borokra, sajtokra - vo­natkozóan, amelyek az adott országban különösen nagy hirnévre tettek szert, külön jogszabályok intézkednek. Meghatározzák a megjelölés használatára vonatkozó követelményeket, körülha­tárolják a földrajzi területet, amelyen a kérdéses megjelölés­sel ellátható termékeket előállítják, stb. Elenyésző azoknak az országoknak a száma, ahol az eredetmegjelölések közvetlen oltalmáról és nyilvántartásba vételéről (lajstromozásáról) külön jogszabály intézkedik. Magyarországon nincs az eredetmegjelölésekről álta­lában intézkedő sajátos jogszabály, jogsértés esetében tehát lényegében a tisztességtelen verseny elleni törvény alkalmaz­ható. A büntetőjogi oltalom tekintetében ugyancsak a Etk. 234. §-a alkalmazásának lehet helye. nemzetközi Egyezmények tekintetében a helyzet a kö­vetkező; A Párizsi Uniós Egyezmény általános rendelkezései az eredetmegjelölésekre is kiterjednek, vonatkozik ez elsősorban az egyenlő elbánás elvére. Az oltalom biztosításának módjára az egyes tagországok belföldi előírásai irányadók. A Párizsi Unió keretében 1958-ban létesült Lisszabo­ni Megállapodás célja az eredetmegjelölések kölcsönös és köz­vetlen, pozitiv oltalmának biztosítása a tagállamokban. A meg­állapodás szövegét Magyarországon az 1967. évi 7* sz. tvr. hirdette ki. Tagállamai: Algéria, Bulgária, Csehszlovákia, Felső-Volta, Franciaország, Gabon, Haiti, Izrael, Kuba, Magyar­­ország, Mexikó, Olaszország, Portugália, Togo, Tunézia. A megállapodásban részt vevő államok kötelezettsé­get vállalnak arra, hogy területükön oltalomban részesítsék 4580 45

Next

/
Thumbnails
Contents