Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelmi ismeretek 8/1 - Nemzetközi iparjogvédelem (1980)
II. Az államok között létrejövő iparjogvédelmi nemzetközi szerződések és nemzetközi szervezetek
3. Az európai szabadalmak engedélyezéséről 1973. október 5-én Münchenben aláirt Egyezmény (Müncheni Egyezmény) külön megállapodásnak minősül a Párizsi Uniós Egyezmény 19. cikke és regionális szerződésnek a PCT 45. cikk 1 bekezdése értelmében. Ez mindenekelőtt abban fejeződik ki, hogy nagymérvű összhangban van az emlitett egyezményekkel. A Müncheni Egyezmény létrehozza az Európai Szabadalmi Szervezetet (EPO). Ennek munkaszervei: az "Európai Szabadalmi Hivatal", amelynek feladata az "Eujrópai Szabadalmak" engedélyezése, és az "Adminisztrativ Tanács", amely az Egyezmény tagországai képviseleti szerveként jár el és az ezzel kapcsolatos funkciókat gyakorolja. Emellett előirányozták az "Európai Szabadalmi Hivatal" más részlegeinek létrehozatalét is a tagországokban, mint pl. az Európai Szabadalmi Hivatal fiókja Hágában és az iparjogvédelmi továbbképző központ Strassbourgban. A Müncheni Egyezmény egységesiti a szabadalmazhatósági feltételekre vonatkozó anyagi jogi előirásokat. "Európai szabadalmak" olyan találmányokra engedélyezhetők, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatók. Az újdonságvizsgálat szempontjából a technika állásához tartozónak kell tekinteni a nyilvánosságra jutott megoldásokon kivül a korábbi ("ig ényr ontó") európai szabadalmi bejelentések tárgyát nyilvánosságra jutás nélkül is. A Szabadalmi Együttműködési Szerződés keretében a nemzetközi kutatás és vizsgálat csupán a nyilvánosségra . jut ott megoldásokat veszi figyelembe az ujdonságrontás szempontjából, mivel a decentralizált nemzetközi kutatás és vizsgálat miatt a korábbi nemzetközi bejelentések igényrontó hatásának vizsgálata technikailag nem lehetséges. Európai szabadalmi bejelentést bármely jogi vagy természetes személy benyújthat (ezek között magyar feltalálók, szervezetek is) szemben a Szabadalmi Együttműködési Szerző-1327 62
