Törő Károly: Iparjogvédelmi ismeretek 2/3 - Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (1980)

L) Találmányi dij

A találmány alkalmazásának a váratlan megnövekedése folytán az alperes részesedése is növekedett. Azonban a jogszabály rendelkezése folytán a találmány gazdasági haszna felett az alperes rendelkezik. A munkáltató mint szabadalmas ebből nem egyenlő arányú részesedést tartozik fizetni a feltalálónak, hanem a feltaláló alkotó jellegű munkájával arányos találmányi dijat. Ennél nagyobb összegű dij fizetésére kötelező szerződés sérti az alperes lényeges jogos érdekét.

A bírósági gyakorlat szerint hasznositási dij után általában 40—60%-ig terjedő találmányi dij állapítható meg, amelytől az adott körülményektől függően el lehet térni (L.B. Pf. IV 20 169/1978). Adott esetben az eltérés indokolt.

Dijkulcsnövelő tényező, hogy a megoldás — bár korszerüsitésre szorul — de még eléri a világszínvonalat, környezetvédelmi feladatot szolgál, más megoldásoknál gazdaságosabban és hatékonyabban. Dijkulcscsökkentő a szokatlanul nagy dijalap, és az a körülmény, hogy a találmány nagy arányú elterjedése lényegében központi intézkedés következménye, ami a feltalálók tevékenységétől független, végül hogy a találmány alkalmazása a szokásosnál hosszabb ideig tart. A szerződés szerint egyetlen évre járó találmányi dij összege egy millió hétszázötvennégyezer Pt lenne.

Mindezekre figyelemmel a biróság a szerződést a Ptk 241.§-a alapján módosította, és a találmányi dijat a közvetlen költségekkel csökkentett szabadalom hasznositási dij 30%-ában határozta meg.

^es££Ís2bb_Birósá£_Pf_IV_21_1^0/1222/13)

4689