Törő Károly: Iparjogvédelmi ismeretek 2/3 - Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (1980)

L) Találmányi dij

elbírálása alapjául nem szolgáiba!. A 45/1969/XII.29./ Korm. számú rendelet szabályaiból nem vonható le olyan következte­tés, hogy a találmánynak részben térítés nélkül történő hasz­nosítása esetén a szolgálati találmány szabadalmasa csökken­tett összegű feltalálói dijat lenne köteles fizetni. Az ilyen esetben is olyan összegű licencia díj alapul vételével kell megállapítani, mintha a találmány hasznosítása reális térí­tés fejében történt volna. Azt kell vizsgálni, hogy az alperes a perbeli talál­mány kizárólagos hasznosítási jogának az átruházásánál a hasz­nosítótól milyen összegű licencia dijat igényelhetett volna. (Legfelsőbb_Bir_óság Pf_IV 20 205/1975/7) A-találmányi ái^^szege^ ja_di jkulcs_mért éke 75* Olyan összegű találmányi dijat kell megállapíta­ni, amely reálisan fejezi ki a találmány műszaki­­szellemi színvonalát, az alkotó jellegű munkát, valamint a találmány gazdasági és egyéb jelentőségét. — A dijkulcs meg­határozása nem történhet a díjalaptól függetlenül. A felperesek szolgálati találmányának az alkalmazásá­val gyártott berendezések értékesítése veszteséges volt, a találmány azonban önköltségcsökkenést, és ezzel a vállalati veszteség csökkenését eredményezte. A találmány a szocialista piacon beszerezhető alkatrészek felhasználásával tette lehe­tővé a telefonközpontoknál elektronikus áramkörök alkalmazá­sát mechanikus jelfogók helyett. A berendezés hatótávolsága megkétszereződött és megbízhatóbbá vált. Megalkotásakor a ta­lálmány színvonala átlagon felüli volt. Ma már világviszony­latban korszerűbb berendezések is vannak. Egy korábbi perben a bíróság öt évi hasznos eredmény alapján a feltalálók részé­re közel másfél millió Ft találmányi dijat állapított meg. Most a feltalálók újabb két évre kérték találmányi dij fize­tésére kötelezni a szolgálati szabadalmas alperest. 96 4689

Next

/
Thumbnails
Contents