Törő Károly: Iparjogvédelmi ismeretek 2/3 - Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (1980)
L) Találmányi dij
elbírálása alapjául nem szolgáiba!. A 45/1969/XII.29./ Korm. számú rendelet szabályaiból nem vonható le olyan következtetés, hogy a találmánynak részben térítés nélkül történő hasznosítása esetén a szolgálati találmány szabadalmasa csökkentett összegű feltalálói dijat lenne köteles fizetni. Az ilyen esetben is olyan összegű licencia díj alapul vételével kell megállapítani, mintha a találmány hasznosítása reális térítés fejében történt volna. Azt kell vizsgálni, hogy az alperes a perbeli találmány kizárólagos hasznosítási jogának az átruházásánál a hasznosítótól milyen összegű licencia dijat igényelhetett volna. (Legfelsőbb_Bir_óság Pf_IV 20 205/1975/7) A-találmányi ái^^szege^ ja_di jkulcs_mért éke 75* Olyan összegű találmányi dijat kell megállapítani, amely reálisan fejezi ki a találmány műszakiszellemi színvonalát, az alkotó jellegű munkát, valamint a találmány gazdasági és egyéb jelentőségét. — A dijkulcs meghatározása nem történhet a díjalaptól függetlenül. A felperesek szolgálati találmányának az alkalmazásával gyártott berendezések értékesítése veszteséges volt, a találmány azonban önköltségcsökkenést, és ezzel a vállalati veszteség csökkenését eredményezte. A találmány a szocialista piacon beszerezhető alkatrészek felhasználásával tette lehetővé a telefonközpontoknál elektronikus áramkörök alkalmazását mechanikus jelfogók helyett. A berendezés hatótávolsága megkétszereződött és megbízhatóbbá vált. Megalkotásakor a találmány színvonala átlagon felüli volt. Ma már világviszonylatban korszerűbb berendezések is vannak. Egy korábbi perben a bíróság öt évi hasznos eredmény alapján a feltalálók részére közel másfél millió Ft találmányi dijat állapított meg. Most a feltalálók újabb két évre kérték találmányi dij fizetésére kötelezni a szolgálati szabadalmas alperest. 96 4689
