Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fények a sötétség századaiban
lehettek a tartókötelek megerősítésére szolgáló fogók is. Általában úgy gondolják, hogy óriási gerendaszerkezetet építettek és a fülekbe akasztott, számítások szerint legalább 10 cm vastag kötelekkel csigasorok segítségével felemelték. Lehet, hogy valóban így történt. Sokkal valószínűbb azonban, hogy körülrakott és oldalról fokozatosan bevert faékekkel emelték meg és aláfalazták. így olcsóbban, biztonságosabban, a lezuhanás veszélye nélkül emelhették fel... Akárhogyan volt, a középkori építőmester, aki az egészet megtervezte, összeállította és a munkát megszervezte, mesterségét értő szakember lehetett. Egyébként az óriási kövön repedés látható, nem tudni, mikor, hogyan repedt meg. A középkor gondolatvilágát a csúcsíves építkezés jellemzi legjobban. Eredete részben világfelfogásból adódott. A középkori ember felfelé, az ég felé nézett, a mindennapi nyomorúságon felül akart emelkedni (erre egyébként minden oka megvolt), és építészetével is ezt akarta kifejezni. A csúcsíves építkezés egyik mozgatója az anyagtakarékosság. A kőépítkezés roppant drága ma is. A kövek fejtése (a robbantást még nem ismerték, a fejtés kézimunkával történt), faragása és a lehetetlen középkori utakon való szállítás óriási költséget jelentett. A XI. században Burgundiában kezdték a csúcsíves keresztboltozatok építését. 1125-ben a clunyi apátság építésekor alkalmazták nagyobb méretekben, s a párizsi Notre Dame, valamint Rheims, Amiens, Strasbourg székesegyházaiban fejlődött ki elragadó szépségében. A gótikus építészetet technikailag a következők jellemzik: Taposókerék egy stettini templom padlásán 82
