Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Az antik világ - Róma

először); végül 1928—29-ben kiszivattyúzták a tó vizét. A további pusztulástól szakszerűen megóvott hajókat múzeumépületben helyezték el, ahol az antik hajózás számos érdekes emlékét lehetett tanulmányozni. Helyrehozhatatlan kár, hogy a második világháború során német gyújtógránátok lángba borították a múzeumot, és ami közel kétezer éven át a vízben épségben megmaradt, hamuvá égett.

A római császárok számos, nagyszabású munkával örökítették meg nevüket. Megállapítható, hogy az uralkodók, tirannusok, despoták, führerek, császárok és királyok gyakran nagy technikai alkotásokkal próbálják nevüket a történelembe beírni.

A császári Rómából egy egészen érdekes vállalkozásról is van hírünk. Néró császár idejében a római Nagycirkuszban Simon mágus repülést mutatott be.

Simon mágus neve a Bibliában is szerepel; hírére Rómában tett szert. A bemutató napján a császár is elhelyezkedett páholyában. Simon egy magas épület tetőzetéről „startolt”. Egy ideig szállt a levegőben, de repülés közben egyik szárnya letört és lezuhant a császári páholy elé. Vére a császár tógáját is befröcskölte.

Igaz lehet-e a történet? A vitorlázógépek fából, drótból összerótt szerkezetek; ezeket az ókorban éppúgy elkészíthették, mint ma. A sárkányrepülés is vitorlázással, siklórepüléssel kezdődött.

Simon mágus, — ha gépe jó volt és jól vezette —, katasztrófáját az okozhatta, hogy a cirkusz zárt terében nem talált felfelé sikló légáramlást. Kint a szabadban, domboldalakon a lejtőn felfelé emelkedő légtömegek emelik a vitorlázó gépet, a Circus Maximus mozdulatlan levegőjében azonban — minthogy a gép sebessége lecsökkent — zuhanás várt a merész repülőre... Simon alakja regényekben sokszor megjelenik, színdarabokban is szerepel.

Időszámításunk első és második százada már a hanyatlás kezdetének ideje az ókori Rómában. Hadrianus császár fogadott fia, Antoninus Pius (138—161) még befejezte a megkezdett nagyobb műszaki vállalkozásokat. Utána Marcus 'Aurelius, a filozófus császár következett (161—180), aki a mai Magyarország területén töltötte élete jelentékeny részét. A barbárok ellen harcolt, pedig jobban szeretett volna Rómában könyvtárakban olvasgatni. Ekkor már a pusztai lovas pásztornépek, a barbárok nyomása egyre elviselhetetlenebbül nehezedett a Limesre. Az óbudai amfiteátrumot is erődítménnyé alakították, a polgári lakosság hazament Itáliába, aki ittmaradt, a katonavárosba húzódott.

330-ban Constantinus a birodalom fővárosát Bizáncba helyezte át. Az ötödik században a gótok és vandálok megrohanták Rómát s az egykor millió lakosú nagyváros elnéptelenedett. Másfélezer évnek kellett eltelni, hogy elérje újból a városiasságnak azt a fokát, ami az antik Róma fénykorában sajátja volt.