Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Technikai kultúrák az ókorban
(i. e. 1501—1447) alatt dolgozott Enene építőmester. Az ő irányításával faragtak ki az asszuáni gránitbányában két óriási obeliszket, az ő vezetésével vitték rendeltetési helyére és állították fel. Büszkén emlegette, hogy az óriási munkát egyetlen baleset nélkül fejezte be. Ugyancsak i. e. 1500 körül élt Sanemut, akinek szobra Berlinben szintén látható. Ő volt „a felügyelők felügyelője”. Hacsepsut királynő számára nagy templomot épített. Titokban elhelyezte a templomban saját szobrát is. Ezt ugyan szigorúan tiltották, de ő biztosítani akarta halhatatlanságát és azért saját képmását az egyik nagy kapu mögé rejtette. Szertartások alkalmával a főpap ment be elsőnek, ő jött ki utolsónak, s közben a tárt kapu eltakarta az ajtószárny mögötti domborművet. A titkot mégis kiderítették, a szobrot megtalálták, és szétverték. A derék építész azonban egy sötét helyiségben is elhelyezte szobrát, amit nem vettek észre, ezért napjainkig megmaradt. A nagy obeliszkeket óriási embertömeg mozgatta, kivésése, felállítása ma már alig elképzelhető nehézségekkel járt. A birodalom fénye már erősen homályosodott, amikor hozzáfogtak egy óriási oszlop kifaragásához. Három oldala elkészült, a negyedikkel a sziklához tapadva várja a bányászokat, akik sohasem érkeznek meg. Az obeliszkeket menetelesen felvezető'útról (rámpáról) homokzsilipek segítségével eresztették helyére. A nagy építkezések emlékei természetesen jobban megmaradtak, mint a kézművesek munkái, de ami megmaradt, abból jól következtethetünk az egyiptomi ipar fejlettségére. Üvegműveseik számos, értékes emlékét ismerjük. Az egyiptomi sóstavakban gyűjtött szóda, a tiszta, finom fehér homok-és mészkő az üveg nyersanyagait bőven szolgáltatta. Lehetséges, hogy a föníciai eredetű üvegipar, az üveg megismerése azzal kezdődött, hogy a fazekasok tüzeiben valamiképpen a hamu, mészkő és homok üvegcseppekké olvadt. Bizonyos, hogy meglepően szép és modern hatású üvegdísztárgyaik fejlett üvegművészetről tanúskodnak. A textilfestő művészetnek is érdekes emlékeit ismerjük. 1913-ban levéltári kutatás közben előkerült a stockholmi királyi könyvtárból egy papirusz, amely egy i. e. harmadik századból való technikai szótár töredéke. Ebben a szövegben közel hatvan festőrecept is található. Eddigi ismereteink szerint egész ruhadarabokat nem festettek, csupán díszítéseket, mert a textilfestés sokba került. 1894-ben egy strassburgi kutató, dr. Robert Forrer Achmimban, a híres „Holtak városá”-ban festett pamutszövetet talált, amit modern nyelven szólva rezervnyomással díszítettek. A kelmére forró viasszal mintát rajzoltak, majd a kelmét hideg festéklébe mártották. A festék a viasz nélküli textilanyagot megfestette. Festés után melegvízzel a viaszt eltávolították, s nyomában előtűnt a fehér alapszövet. Balzsamozó művészetük felülmúlhatatlan volt. Eljárásaikat ma sem ismerjük, bár igaz, a mai embert ez nem is nagyon érdekli. 43
