Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
Sholes írógépe 1868-ból Sok sikertelen kísérlet után 1868-ban Christopher Latham Sholes készített használható írógépet. A feltaláló oldalszámozó gépet akart készíteni, s az írógéphez jutott. A papírt tartó lemezt leereszkedő' súly mozgatta (ma rugó húzza). Tintával itatott szalag segítségével írt. Sok kísérlet után a világhírű Remington amerikai fegyvergyár tette közhasznú eszközzé az írógépet. A modern írógépek villamosüzeműek, a sorváltást, hengerforgatást stb. villamos automata végzi. A legújabb írógépeknek nem betűkosaruk van, hanem egyetlen betűhengerük, amely mindig úgy fordul, hogy a kiválasztott betű kerül a papírra. A híradóeszközök gyors fejlődésével a nyomdaipar nem tudott lépést tartani. A Breslauer Zeitung például 1837-től kezdve optikai távírón kapta híreit, amit lassú kézimunkával szedtek és nyomtattak. A nyomás mechanizálására az első sikeres kísérleteket Friedrich Koenig végezte. Lipcsében tanult, kivándorolt Angliába, és Thomas Bensleyvel társulva festékezett hengerekkel dolgozó nyomógépet állított össze. Névjegyzékeket nyomtatott, de az óránkint nyomtatott 800 oldallal sem ő, sem a rendelő nem volt megelégedve. Később sík lapra kiszedett betűkre fektetett papírlapon végigszaladó henger nyomtatott. Ez már olyan jól bevált, hogy a Times napilap rögtön két gépet rendelt. Óránkint egy gépen 1100 lapot nyomtattak. 1846-ban Richard M. Hoe „villámsajtót” készített. A betűket hengerfelületen helyezte el, ami óriási műszaki nehézséggel járt. Kidolgozták a stereotípia rendszert, melyet már a XVIII. században ismertek, s amelyben a lenyomandó oldalt puha gipszből, majd papírgyurmából készült masszában képezték ki, és a negatív mintába öntött pozitív fémhengerről nyomtak. így született meg a „rotációs gép”. Gutenberg óta a betűket kézzel szedték. A XIX. század gépmozgatóját, a gőzt 442
