Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
dollárt fizetett ki, mert minden egyes elkészült gépért díjat fizetett. Singer gyára gyorsan növekedett, eleinte 25 dollárt fizetett gépenként, később már csak ötöt, de ekkor már ezres sorozatokban gyártotta gépeit. Hamarosan több varrógépgyártó vállalat alakult. Singer 1863-ban visszatért Angliába, és amikor meghalt 15 millió dollárt hagyott hátra, míg az úttörő feltaláló Thimonnier koldusszegényen halt meg. A varrógép hihetetlen népszerűségét jellemzi, hogy a múlt század ötvenes éveinek kezdetén Amerikában még alig 2000-et gyártottak évenként, 1872-ben már 700 ezer darabot adtak el. Ma már alig van lakás, ahol varrógép ne volna. Később feltalálták a „karikahajó”-t, a hímzőgépet (Heilmann elzászi feltaláló érdeme), majd sokféle különleges, cipőipari, zsákvarró stb. gépet készítettek. A ruházkodási ipar a XIX. század folyamán számos újítással meggyorsította és olcsóbbá tette a tömegek felruházkodását. Ma már nem divat a keménygallér, de a múlt század második felének és századunk első évtizedeinek férfiai szívesen hordták. Walter Hunt Amerikában feltalálta a papírból való gallért, amit az ingre gomboltak, s használat után eldobtak. Később feltalálták a kaucsuk-gallért (ami ugyan celluloidból készült), s mosható volt. Megjelent a „patentkapocs” és a biztosítótű (ez utóbbit ugyan már a rómaiak ismerték „fibula” néven), és rugalmas acélból milliószámra gyártották. A készruhagyártás az egyéni szabást nem tette feleslegessé. A legfejlettebb konfekcióipar korában is számos szabóműhely dolgozik. Fokozottan érvényes ez a női ruhákra: Franciaország javarészt kézimunkával dolgozó divatipara méltán világhírű. A felvonó Magyarországon liftnek hívják; Amerikában, ahol feltalálták, elevator a neve. Lakóházakban, áruházakban felvonót akkor kellett berendezni, amikor az emeletek száma megszaporodott, és az idő és fáradság pénzzé vált. A régi Rómában is voltak többemeletes házak, de felvonóra senki sem gondolt. A bányákban és építkezéseken azonban ősidők óta nyikorogtak az emelőgépek kerekei. A lift mégiscsak a XIX. század második felében vált nélkülözhetetlenné. Felvonókat angol malmokban már a múlt század 40-es éveiben használtak. Egyszerű, olcsó szerkezettel épültek, rendszerük még nálunk is a harmincas-negyvenes években megtalálható volt, főleg régi gőzmalmokban, raktárházakban. Állandóan forgó közlőműtengelyen ülő kerék körül laza szíjat alkalmaztak. Ha a felvonóaknában lelógó kötelet meghúzták, a szíj megfeszült kereket hajtott meg és hevedert csavart fel. Személyszállításra is használták. Aki beállt a felvonózsámolyra, húznia kellett a kötelet. Ha elengedte, a lift megállt. Ha nem húzta, de el sem engedte, hanem kissé megfeszítve tartotta, a felvonózsámoly leereszkedett. Ha ügyetlenül húzták meg a kötelet, leszaladt, és nagy puffanással megállt. Emberhalál is előfordult ilyenkor. Ha a heveder elszakadt, a felvonó ugyancsak lezuhant. 424
