Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
A TALÁLMÁNYOK SZÍNPADA Az utolsó száz-százötven évben hallatlan iramban nekilendült a technikai fejló'dés, s betört az élet minden területére. Következésképpen se szeri, se száma az új technikai vívmányoknak, találmányoknak, amelyek rendszeres felsorolása épp ezért kilátástalan feladat. Mindennek érzékeltetésére találomra belenyúlunk a technikai vívmányok kimeríthetetlen tárházába, s a következő lapokon — minden rendszeresség nélkül — előszámlálunk néhány vívmányt, az élet különböző területeiről. A technikai vívmányoknak e rendezetlen felvonulása a találmányok színpadán — ha be nem is mutathatja, de talán érzékelteti majd a gazdagságot, amellyel az utolsó másfél évszázad fejlődése szolgált. A vízturbina Századunk negyvenes éveinek végéig folyóvizeinken még számtalan vízimalom kelepeit. Napjainkban elvétve még látunk egyet-egyet, esetleg mint műszaki emléket üzemben tartják, mert így konzerválódik legjobban, de a vízikerekek kora végképp lejárt. Az áramló víz energiáját függőleges tengely körül forgó, a patakra épített vízikerékkel, vízturbinával már a rómaiak felhasználták. Műszaki leírást valóban működő vízturbináról csak 1565-ből ismerünk. Jacques Besson írta le a vízemelésre szolgáló turbinát. Fausto Veranzio — Verancsics — 1616-ban vízszintes tengelyű turbináról szól. Dániel Bernoulli (1700—1782) a visszahatáson alapuló — reaktív — turbinák elméletét kidolgozta. A magyar Segner András (1704—1777) ugyancsak a kifolyó víz visszaható energiáját akarta felhasználni. Leonhard Euler (1707—1783) a vízturbinák modern elméletének kidolgozója. Egyszóval a vízturbinának óriási múltja van. És még nagyobb jelene és óriási jövője. Az energiaéhség fokozódásával a vízturbinák jelentősége állandóan emelkedik. Legnagyobb vízierőművek a Szovjetunióban és Amerikában vannak. Dél-Amerika, 27* 419
