Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
Lilienthal repülése hogy földi és légi járművekbe motor csak akkor építhető be, ha annak fordulatszámát megnövelik, ugyanakkor a motorsúlyt csökkentik. Könnyű, erős géppel a repülés megoldható — mondta. A Daimler-féle izzócsöves gyújtást 1883-ban szabadalmaztatták, s ezzel a fordulatszám növelése lehetővé vált. Az első Daimler-motorok 900 percenkénti fordulatszám esetén még mindig 40 kilogrammot nyomtak lóerőnként, de már gépkocsiba, motorkerékpárba be lehetett építeni őket. 1887-ben ajánlotta fel motorjait léghajók számára, s az első visszautasítások után hamarosan az ismert léghajó-kísérletekhez Daimler-motort használtak. A mágnesgyújtás azután az egészen nagy fordulatszámok elérését is lehetővé tette, amivel együttjárt a teljesítmény növelése. A sárkányrepülés megoldása ezek után már nem késhetett sokáig. Amerika különösen alkalmasnak ígérkezett ilyen kísérletekre, mert a polgárháború lezajlása után hallatlan „prosperity”, azaz sikerben és jólétben gazdag időszak következett. A gazdasági élet sok bürokratikus gátlástól megszabadult, a technika fellendült, a kezdeményezési kedv megnövekedett. Wilbur Wright (1867—1912) és Orville Wright (1871—1948) egy kis kerékpárjavító műhelyben nevelődtek apjuk mellett, az Ohio állambeli Daytonban. Emelőcsavaros játékmodellekkel, sárkányokkal kísérleteztek. A Wright testvérek elméleti és gyakorlati tanulmányok után terepet kerestek, ahol a szélirány lehetőleg állandó. így találtak Kitty Hawkre (Észak-Karolina), az Atlanti-óceán partján. Homokdűnék között kezdték el repülési gyakorlataikat úgy, ahogy Lilienthal végezte pár évvel előbb. A „Kill Devil” csúcs a Wright 377
