Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
Jamboliból (Bulgária) indították útnak az afrikai gyarmatok felé. A 226,5 méter hosszúra épített léghajó 95 óra alatt 6700 km-t tett meg, de Egyiptom feletti útja során egy hamis drótnélküli távíróparanccsal visszairányították. A két háború között az amerikaiak és németek több nagy kormányozható léghajót építettek, ezek mind elpusztultak. Legmegrázóbb a „Hindenburg” katasztrófája volt, amely Frankfurtból Lakehurstbe érkezve a kikötőárboc előtt égett el. Állítólag a léghajón elhelyezett pokolgép robbantotta fel. A második világháború eló'tt a németek nagy léghajót építettek. Ennek gázzsákjait hidrogénnel szándékoztak megtölteni, és egy újabb külső zsákban levő hélium a felhajtóerőn kívül a tűzbiztosítást is ellátta volna. Az amerikaiak, akiktől héliumot akartak vásárolni nem adtak gázt, „Eckenernek igen, de Hitlernek egy köbcentit sem” — volt a válasz (Eckener volt a leghíresebb német léghajóskapitány). A háború megindulásakor Göring parancsára a léghajókat és léghajócsarnokokat lerombolták, dúralumínium anyagukat repülőgépek építésére használták fel. A léghajók egy különleges fajtája a „blimp”, vagy félmerev léghajó. Kétmotoros, csuklós rúddal hosszában merevített léghajók ezek, egyenletes magasságban, lassan tudnak repülni. A háború alatt a tengerpartok ellenőrzésére, főleg búvárhajók megfigyelésére használták. Léghajókat a sarkkutatásban is felhasználtak. Amundsen és Nobile expedíciói azonban csak részben sikerültek. Nobile léghajója lezuhant és csak pár emberét mentette meg egy szovjet jégtörőhajó. Nobile a fasiszta vezetők előtt kegyvesztett lett, azért a Szovjetunióba költözött, majd később Amerikába települt és 1945-ben tért haza. Sok technikus úgy gondolja, hogy a merev léghajók újból megjelennek. Óriásrakéták szállítására, nagytávolsági teherforgalomra akarják felhasználni. A sárkányrepülés A „levegőnél nehezebb” légijárművek hívei szilárdan hitték, hogy nem a sok bajt okozó drága léghajóké a jövő, hanem a könnyű, gyors repülőgépeké. A sárkányt az emberiség évezredek óta ismeri, s joggal gondolták, hogy a géprepülés alapja lehet. A kínaiak óriási sárkányokat építettek, és népünnepélyeken sokat szórakoztak velük. 1500 körül Wan-Hu mandarin a sárkányt megpróbálta rakétával hajtani. 47 rakétából sivított ki a forró gáz, de a sárkány a feltalálóval együtt elpusztult. Őt tekinthetjük a léglökéses járművek első úttörőjének és áldozatának. Európában pedig, s ez bizonyos, a XVI. században már sportszerű játék volt a papírsárkány. Schwedenborg — előzőkben szóltunk róla —- sokféle terve között 1716-ban folyóiratában a sárkányrepülő tervét is közölte. Kiterjesztett szárnnyal köröző madarakat figyelt meg, és azt gondolta, az ember is repülhet így. Lécekből vitorlázógépet épített, de nem tudjuk, hogy repült-e vele. Az újkor századaiból több kézirat, rajz, leírás maradt. Repülőkísérletekről, 372
