Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A gépgyártás kialakulása
Ugyanígy elavultak a légvédelem valamikor megcsodált vezérlőberendezései, lőelemképzői, ágyús ütegei. Az elektronikus lőelemképzés majd a rakétaelhárítás feleslegessé tette a régi felszereléseket. Az autóiparban az alvázak szerelését végző hidraulikus fogó-, forgató- éstovábbítókészülékek, melyekről a szaklapok éveken át áradozó jelentéseket írtak, mielőtt elhasználódtak volna, elavultak; leszerelték és elektromos szerelőgépeknek adták át a helyüket. Ma a fejlődés oly gyors, hogy az automatikus gépsorok, sőt automatikus gyárak is hamar avulnak. Úgy számítják, egy korszerű gyárberendezés legfeljebb 18 hónapig maradhat üzemben, ennyi idő alatt amortizálódnia kell; ekkor tekintet nélkül állapotára, félre kell tenni, és korszerűbbet beállítani. Ha nem így tesz a gyár, a konkurrens vállalat legyőzi. A gépkalapács Az izzó vas kovácsolása lenyűgöző látvány, az emberi munkának, szorgalomnak, kötelességtudásnak egyik legmegkapóbb látványa. Az ember ősidők óta veri a vasat, kézzel, vízierővel hajtott kalapáccsal alakítja a vastömböt szekértengellyé, patkóvá, kardot, puskacsövet kovácsol belőle. A gépgyártás megindulásakor kiderült, hogy a nagy tengelyek, rudak emberi erővel nem kovácsolhatok. A vízikerékkel hajtott farkaskalapácsok ugyan gyorsabban dolgoztak, nagyobbakat ütöttek, de vízierő sem volt mindenütt kéznél. Alig tíz éve még a szentgotthárdi kaszagyárban bükkfanyelű farkaskalapácsokkal kovácsolták a világhírű kaszákat. Milyen kár, hogy az ősi kovácsművészet emlékeként egyet sem hagytak a helyén. Watt is készített gépkalapácsot, de ez csak annyiban különbözött a vízikerék hajtotta gépkalapácstól, hogy a kalapácsot emelgető tengelyt gőzgép forgatta. Gőzgépek, hajók, vasúti mozdonyok nagyméretű alkatrészeinek kovácsolásához újfajta szerszámot kellett feltalálni. A gőz volt a XIX. századi ipar „sztárja”, a kalapácsot is gőzzel kellett működtetni. A gőzkalapács feltalálója a technikatörténet egyik legrokonszenvesebb alakja, James Nasmyth (1808—1890) volt. Gyerekkorában apja hintókészítő műhelyében tanult meg dolgozni, a műhely után apja festeni és rajzolni tanította; szabad idejében a környékbeli vasműveket nézegette, tizenkilenc éves korában kis gőzkocsit épített, amely járt, és a szomszédokat osztatlan bámulatra késztette. 1829-ben Maudslay műhelyébe lépett. Ha fizetést nem is kapott (illetve kapott: 10 shillinget egy hónapra), annál többet tanulhatott, főleg a gőzgépek szolgáltak sok tanulsággal. Később szülővárosában Edinburghben műhelyt alapított, vasúti felszereléseket készített, s hamarosan megszedte magát. Korszerűsítette a vasöntést, s amikor a Great Britain hajó építését tervezték, a lapátkerekes hajó tengelyének kovácsolására megtervezte az első gőzkalapácsot. Szinte mai napig változatlanul úgy építik és használják a gőzkalapácsot, ahogy Nasmyth annak idején megtervezte. Minthogy 23* 355
