Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A gépgyártás kialakulása

Már a középkorban is használták. Egy 1560-ból való kép bemutatja az ovális felület kialakításának módját is. Az esztergályos nagy erővel kézzel szorítja a hosszú kést a forgó tárgyhoz. A kést egyidejűleg mintához — sablonhoz — szorítják, tulajdonképpen a sablon vezeti, és így kialakul például a különleges korsóalak. A lábítót zsinórral ív alakú rugóhoz kötik, a dolgozó lenyomja a lábítót, a rugó pedig visszahúzza. A tárgy felváltva jobbra-balra forog.

Az esztergályos munkája nagy testi erőt, ügyességet, figyelmet, gyakorlatot kívánt (és persze kíván ma is).

Ilyen esztergán fát, sárgarezet, bronzot munkáltak meg. Az órások finom tengelyek, tengelycsapok megmunkálásakor a kést ma is kézzel tartják. így finoman lehet a kényes, apró alkatrészeket kidolgozni. A műszerésziparban a XVIII. század végéig csak így dolgoztak.

A gőzgépek megjelenésével nagy tárgyak, több tonnás alkatrészek esztergályozására is sor került.

1760-ban Jacques Vaucanson, a neves automataépítő szabatosan dolgozó esztergapadot készített. A nevezetes szerkezet Párizsban ma is látható. Erős vaskeretbe foglalt csúcsok között forog a megmunkálandó tárgy, a kés szánkán csúszik a tárggyal párhuzamosan, s így finoman megmunkált felületet alakít ki. Vaucanson

Esztergályos 1560-ban

350