Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - új gépek, új energiaforrások
A transzformátor Az elektrotechnika előrelendülése a dinamóval és az izzólámpával kezdődött. Az egyenáramú dinamó árammal táplálva motorként használható; a városi villamoskocsikban ma is egyenáramú motor dolgozik (ha a kocsi lejtőn lefelé szalad, a motor forgatva dinamóként működik, és „visszatáplál” a hálózatba). Olyan munkahelyeken, ahol kicsiny tér áll csak rendelkezésre, a villamosmotor utolérhetetlen előnyöket mutathat fel. Gépeket egyenként gőzzel meghajtani lehet, de roppant nehézkes (legutóbbi időkig a kartonnyomó gyárak sokszínű nyomógépeit kis gőzgép hajtotta). Voltak apró gőzmotorok, de a szükséges csőhálózat szerelése és karbantartása jelentette nehézségek, a hőveszteségek stb. miatt nem terjedtek el. A század második felében feltalált belsőégésű motorok — a korai gázmotorok voltak ezek — pokoli zaja csak siettette a zajtalan elektromotorok elterjedését. A legkitűnőbb fizikusok, legtalálékonyabb mérnökök százai, ezrei vetették magukat a villamosság kiaknázására. A dinamók, motorok, kapcsoló készülékek, biztosítékok, jelző- és mérőműszerek gyártása hatalmasan fellendült, a gépgyártástól különváltan megindult az elektrotechnikai ipar fellendülése. A század végén a szakköröknek dönteni kellett, hogy az egyen- vagy a váltakozó áramot fejlesszék-e. Mindegyiknek komoly előnyei voltak. A nagy Edison, a centrálék szakértője az egyenáram mellett kardoskodott, az ugyancsak nekilendülő Westinghouse-cég a váltakozó áram előnyeit hangoztatta. Kétségtelen, hogy mindegyik rendszernek számos előnye van. Az egyenáram fejlesztése, termelése egyszerűbb, bizonyos mértékig olcsóbb, üzembiztonsága nagy. Távvezetéken azonban csak akkor szállítható, ha a vezeték vastag, ezért a vezetéképítés drága. A villanytelepek korai időszakában fontos szempont volt az is, hogy az egyenáramú generátorok üzemképtelensége esetén azonnal galvántelepek kapcsolhatók a hálózatra. Ezt fontos előnynek tartották. A londoni első egyenáramú központokban hatalmas galvánbattériák álltak állandó készenlétben. A váltakozó áramnak számos műszaki előnye mellett fontos tulajdonsága, hogy transzformálható. Az áram feszültségének növelésével a vezetékben ugyanazon áramerősséghez szükséges ellenállás csökken, vékonyabb vezeték használható, a távvezeték ezért olcsóbb. A termelt és elvezetett váltakozó áramot a felhasználás helyén letranszformálva lehet, és kell a fogyasztóhoz juttatni. A váltakozó áramú gépek azonban a kezdeti időkben — a gerjesztődinamók meghajtása miatt — drágábbak voltak, a szükséges beruházás két-háromszorosa volt az egyenáramú telepekének. A váltakozó áramú gépek eleinte lassan — gazdaságtalanul —jártak, szíjjal vagy kötéllel hajtották meg, viszont az egyenáramú dinamókat közvetlenül gyorsjáratú gőzgéppel járatták. Ezért is volt üzemük gazdaságosabb. Napjainkban a váltakozó áram már szinte egyeduralkodó, de az egyenáram hívei sem vonultak vissza teljesen. Az ívfény világítás „fénykorában” a világítótornyokban, pályaudvarok megvilágítására, fényszórók működtetésére acélmágneses gépekkel váltakozó áramot termeltek. A Jablocskov-féle ívlámpában ugyancsak váltakozó áram képezte az 342
