Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - új gépek, új energiaforrások
Áramátalakítók — az Induktor „Transzformálni” annyit jelent, mint átalakítani. Elektromos áram esetében át lehet alakítani az egyenáramot váltakozó árammá, és fordítva, az alacsonyfeszültséget nagyfeszültséggé és megfordítva. Ma transzformátoroknak általában a váltakozó áram feszültségének változtatására szolgáló berendezéseket mondják, míg az egyenáramot váltóárammá és viszont alakító készülékek az áramátalakítók. Egyenáram esetében a két vezeték + és — jellege változatlan, váltakozó áram esetében gyorsan cserélődik. A magyar hálózatokban másodpercenkint 50-szer változik (ennyi a „periódusa”), de van „nagyfrekvenciájú” váltakozó áram is, másodpercenkint több ezer, vagy akár millió irányváltozással, rezgéssel. A galvánelemek egyenáramot, a mágneselektromos gépek lüktető' egyenáramot termelnek, forgórészük felszeletelt rézhenger, a kefék alatt forog, és az áram irányát úgy változtatja meg, hogy a váltóáram egyenárammá alakul. Említettük: Ampere találmánya. Ha vastag drótból tekercselt vasmagos „szolenoidban” az áram megszakad, a mellette levő sokmenetű, vékonydrótú tekercsben nagyfeszültségű áram indukálódik. Ezt már Faraday is tudta. Nagyfeszültségű áram az embert „megrázza” esetleg életveszélyesen. A múlt századi orvosok a „testvillanyozásnak” nagy jelentőséget tulajdonítottak — ami nem is vitatható —, és ezért a fizikusok, technikusok sokféle villamozógépet szerkesztettek. 1835-ben Neef Keresztély Ernő kézihajtású készüléket állított össze, a termelt áramot orvosi célra próbálta használni. Később kiderült ugyan, hogy a betegeket inkább kínozták, mint gyógyították, de még századunk elején is az áruházak árjegyzékeiben a testvillanyozó készülék szerepelt, nagy üzletet láttak benne. 1837-ben Johannes Philippe Wagner orvos a frankfurti fizikai egyesületnek áramszaggatót mutatott be, ez Neef Keresztély áramszaggatója volt. Magyarországon Jedlik mutatta be elsőnek a „Neef-kalapáccsal”, mint áramszaggatóval dolgozó „induktort”. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1841. évi pesti ülésén, amelyről 1842-ben adtak ki jelentést, így számoltak be. „... előmutatott — Jedlik — egy 8 hüvelyknyi hosszú alapdeszkára feszített üres hengert, mellynek belsejét egy vékony selyemmel bevont, több száz lábnyi hosszú rézsodronybul készült tekercs tévé, külsejét pedig egy másik vonalnyi, 2,2 mm vastag, szintén selyemmel bevont rézsodronybul alkotott tekercs fődé, ezen tekercsek mindegyike a selyemboríték által egymástul elszigetelve lévén. Ha ezen készületnek vastag rézsodronybul álló tekercsén a villanyfolyam által vezettetik, az a vékony rézsodronybul alakított tekercsbe ki nem térhet, mert ezen tekercsek egymástul elszigetelvék; de ha a vasat rézsodrony tekercsben létező villanyosság egy pillanatnyi időre meglódul, s azon személyben ki hosszú, de vékony sodronybul készült tekercsnek szabadon kiálló két végét kezeivel vagy testének más részeivel érinté, erős villanyütést okoz, főkép, ha az üres hengersodrony tekercsbe előlegesen egy puha vashenger helyeztetett. .. .Az említett sodronytekercsi készítményt, mint Volta oszlopnál sokkal egyszerűbbet, a mágnesvillanyi eszközöknél pedig 340
