Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - új gépek, új energiaforrások
A motort Jedlik nem találta eléggé tökéletesnek, gyakorlatinak. Még évtizedekig javítgatta, míg azután az idő alaposan túlszárnyalta, és megjelentek a külföldi feltalálók motorjai. Az elektromotornak számos külföldi feltalálójáról tudunk. Egyik legkorábbi feltaláló Peter Barlow, aki mágnespatkó szárai között, higanybamerülő fogaskereket készített, mely áram hatására forgott. Találmányát csupán „filozófiai játéknak” tartotta. A már említett Joseph Henry amerikai matematikus és fizikus elektromágneses billegőt készített, mely áram hatására vízszintes tengely körül lengő mozgást végzett, de gyakorlatilag nem lehetett használni. Több más kísérletező és feltaláló után Rev. William Ritchie angol professzor Jedlikéhez hasonló motort készített 1833-ban, tehát 9 évvel később, mint a magyar feltaláló. Általában őt tekintik az elektromotor feltalálójának. Sok feltaláló a gőzgép elvén akarta a motort megoldani. A gőzhengert nagy elektromágnes, a dugattyút lágyvasmag képviselte, és az áram be- illetve kikapcsolását áramváltó végezte. A gép járását lendítőkerék tette egyenletessé. Egyik ilyen érdekes szerkezetű motort Hjorth dán mérnök szerkesztette. Az ipari elektromotorok fejlődése csak azután indult meg, amikor már dinamókkal kívánt feszültségű áramot tudtak folyamatosan előállítani. Elektromotor működteti a villanymozdonyt, villamoskocsit, villanyborotvát, porszívót, parkettkefélőt, mosógépet, szellőztetőt, a gépkocsik önindítóját, ablaktörlőjét, a gyárak szerszámgépeit és még ki tudná elsorolni hányféle készüléket, berendezést. De a legelső elektromotor Győrött, Jedlik Ányos laboratóriumában indult meg. A ramfejlesztők A kutatók évtizedeken át keresték a jó áramforrást, hogy az elektromosságot a gyakorlati életbe ültessék át. A távíró, esetleg a galvanotechnika dolgozhatott galvánelemekkel, de az elektromosságot munkagépek meghajtására felhasználni, csak erős áramforrás birtokában lehetett. Mechanikai munkával kellett az elektromosság termelését megoldani. Faraday felfedezésével a lehetőség adva volt. Dróttekercs belsejében mozgó mágnes a tekercsben áramot indukál. Ismerték az indukciót is és már csak az utat kellett megtalálni, ami azonban nehezebben történt, mint kezdetben sejteni lehetett. A XIX. század elején Salvatore dal Negro, majd M. Hypolite Pixii készített indukciós, áramfejlesztő gépet. Pixii 1832-ben szeptember 3-án mutatta be gépét a párizsi akadémiának. Ezekben a gépekben erős acélmágnes sarkai dróttekercspár előtt forogtak, vagy az acélmágnes állt, a tekercspár forgott. A tekercsek lágyvasmagokra szerelve termelték az elektromos áramot. A tekercsek forgásakor váltakozó áram keletkezett, amit kommutátorral egyenirányítottak. 333
