Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Megjelennek a fémek
A régi kohászok az érceket csak nagyon rossz „hatásfok”-kal dolgozták fel, a salakban sok réz maradt, amit azután a „salakhányók”-ra hordtak, a „meddő”-vel, vagyis a fémet nem tartalmazó mellékkó'zettel együtt. Ezeket az ó'si hányókat ma feldolgozzák. Egyes ókori hányókat már többször feldolgoztak, egyre tökéletesedő' technológiával. A fémöntést a régészek szerint i. e. 3500 körül Mezopotámiában a mai fogalmak szerint is fejlett módon végezték. Először nyílt formába, tehát lepény-alakra öntötték, később áttértek a zárt öntőformákra. A rezet edzéssel nem lehet keményíteni. A vas felhevítve és lehűtve keményedik, a réz lágyul, de hidegkovácsolással vagy ötvözéssel keményíteni lehet. A réz kalapálással jól megmunkálható. Rézből, bronzból kalapálással már 2500 évvel ezelőtt drótot tudtak készíteni, amit bizonyít például a Pompeiben 4,5 méter hosszú, 2 és fél centiméter átmérőjű, tizenöt szálból sodrott — ismeretlen rendeltetésű — drótkötél-lelet. A ma is ismert „kolompározás” a réz ősi megmunkálásának emléke. Vastagabb rézlemezből üstöt, vegyipari berendezéseket stb. készítenek úgy, hogy kalapáccsal, kicsiny ütésekkel alakítják. Bonyolultabb réztárgyakat több darabból összeszegecseléssel készítették. A máig használt kötésmódot tehát a rézkori-bronzkori kézművesek is használták. A bronzszerszámok és fegyverek korában általánosan felhasználták még a kőszerszámokat is, és — érdekes fordulat — a kőszerszámokat készítője a bronzeszköz alakjára formálta. Dárdák, harci fejszék finoman csiszolt kőből, öntöttkalapált bronzfegyvereket utánoztak. A messze tűnt bronzkor kontinenseket átfogó kereskedelmének emlékeként több, igen érdekes lelet került elő. Asszuánban ásatások során bronzból való tőrt találtak. Modern laboratóriumi vizsgálattal megállapították, hogy 14% ónnal készült és 1,1% vas szennyezi. Ez önmagában még nem lenne különösebben érdekes. A szenzáció ott kezdődött, amikor kiderült, hogy Franciaországban a La Manche csatorna környékén talált őskelta „lüre” kürt fémanyagának összetétele pontosan egyezik az asszuáni tőrével. A különösnek tűnő jelenség oka ez idő szerint régészeti rejtély. Megfejtésére számos kísérlet történt. A kelta vallásos szertartásokon használt hosszú nyakú, öblös tölcsérben végződő kürtöt eszerint ugyanabból a fémből kovácsolták, mint az asszuáni tőrt. Asszuán és Bretagne között elég nagy távolság van, amit találgatással, vagy ha úgy tetszik fantáziával lehet — egyelőre — áthidalni. A bronzkor embere a vasat is ismerte, de a sárgarezet még nem. A réz és cink ötvözete későbbi korok találmánya. A bronzkor érdekes műszaki emlékei a halastavak. Patakok vizét tóvá duzzasztották és halat tenyésztettek a nyugodt vízben. Lehetséges, hogy a budai Vérmező, az egykori Generális-kaszáló is ilyen bronzkori halastó medencéje volt, amit az Ördögárok látott el vízzel. Egészen különlegesen érdekes bronzkori építmény a magyarországi Csörszárok. Ez az árokrendszer az Alföld északi peremén fut végig, sok régi elbeszélésben szerepelt, népmesék is szólnak róla. Nyomai helyenként ma is láthatók. 28
