Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A gőz korszaka
I A hadfelszerelési ipar nagy rendeléseivel meggyorsította az ipari átalakulás ütemét; a tüzérség, a tengerészet, várépítkezések, lőszergyártás, hajóépítés, a kémia, fizika, matematika, csillagászat gyakorlati alkalmazásait kívánta meg. A gondolat terjesztésének eszköze, a könyvnyomtatás, milliókhoz eljuttatta a könyveket, röplapokat, folyóiratokat, újságokat. A növekvő szükségletek a feltalálók számát is rohamosan növelték, a „feltalálói kedv” hatalmasan elterjedt. 1660 óta Angliában a szabadalmak száma előbb lassan, majd gyorsuló ütemben emelkedett, és 1750 körül ugrásszerűen nőtt. A XIX. század eleje óta pedig a találmányokat szinte alig lehet számon tartani. A kéziszerszámok helyébe a vízikerékkel, emberekkel, állatokkal hajtott munkagépek kerültek, a drága réz és bronz helyébe egyre inkább a vas lépett. A gyárakat azonban a XVIII. század során még csak vízierők mellé telepíthették. Fúrókat, esztergákat, fújtatókat lehetett ugyan lovakkal is meghajtani, de az ilyen üzem elviselhetetlenül drága, a tőkés gazdálkodás az önköltségcsökkenést minden vonalon (munkabér, meghajtás) igyekszik végrehajtani. Ezért múlhatatlanul szükséges volt egy olyan erőgépet találni, ami a víz hajtóerejét helyettesíti. A Newcomenféle gőzgépek üzemek hajtására csak kivételesen, igen nagy nyereség esetében voltak alkalmasak, de a gőz utat mutatott. James Watt James Watt (1736—1819) a Glasgow-tól nem messze fekvő Greenock városkában született. Apjától tanulta meg a munka szeretetét; fúró-faragó ezermester apja mellett kitűnő technikai érzékkel, korának legjobb mechanikusává fejlődött. Igaz, ő orvosnak szeretett volna tanulni, de erre a családnak nem volt pénze, így a műszerkészítő szakmát választotta. Londonban tökéletesítette a mesterségbeli tudását, majd hazatérve a glasgow-i egyetemen kapott állást. Itt az egyetemi műhelyben kedvező szellemi légkörben dolgozhatott. Az intézet gyűjteményében levő régi Newcomen-gép javításával foglalkozva tanulmányozta a rejtett hőt, a forraláshoz szükséges melegmennyiséget, kikutatta a Newcomen-gépek fogyatékosságának okait, és azokat felismerve új utakat próbált keresni. Abból indult ki, hogy a Newcomen-gépben hideg víz befecskendezéssel a gőztől átforrósodott hengert minduntalan lehűtik, ami igen sok meleget fogyaszt kihasználatlanul. Végül ráébredt a helyes gondolatra, a gőzt nem a hengerben, hanem külön edényben kondenzálta — azért nevezték ezt a berendezést kondenzátornak —, s a keletkezett vákuum miatt a légnyomás lenyomta a dugattyút, melynek mozgását forgómozgássá alakíthatta. Watt szerencséjére találkozott Roebuckkal, aki a kénsavon és vason meggazdagodva szívesen adott neki pénzt (mire a gőzgép elkészült volna, Roebuck csődbe ment). A gőzgépek történetében igen nagy jelentőségű Matthew Boulton angol vasárugyáros szerepe. Ő Watt találmányának kifejlesztéséhez pénzt adott, mindenképpen támogatta, és életük végéig minden tekintetben igen jó barátságban maradtak. 267
