Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A gőz korszaka
A GŐZ KORSZAKA Az emberiség történelmében alig van jelentősebb esemény, mint a gőzgép megjelenése. Az emberiség legnagyobbjai méltatták szerepét, jelentőségét. A gőz megváltoztatta a termelés, a közlekedés módját, mozgásba hozta az egész világot, közel hozta egymáshoz az embereket, ha a háborút nem is tudta megszüntetni. A XIX. századot a gőz korszakának szokták nevezni, joggal, hiszen ebben a században bontakozott ki teljes nagyszerűségében a gőzgépek világa. A gőz korszaka azonban ma is tart. Amikor villanyt gyújtunk, a rádiót vagy tv-t bekapcsoljuk, villanyvonaton utazunk, gőzturbogenerátorok által fejlesztett áramot használunk fel. Legfőbb energiahordozónk ma is a gőz és még beláthatatlan ideig az lesz. A maghasadáson alapuló reaktor melege is gőzt fejleszt, ami turbinát hajt. A gőzgépek már a XVIII. században megindultak. Elődei persze voltak, ókori reaktív turbináról tudunk (Hérón), majd gőzágyúról is (Arkhimédész). A gőzágyú még az amerikai polgárháborúban is kísértett, vasúti kocsira szerelve szállították, de nagyobb eredményt nem értek el vele. A nagyszerű Kempelen Farkasnak is volt gőzturbinára szabadalomlevele (1788-ból), de hasznát nem vette, kora még nem érett meg a gyorsjáratú könnyű turbinára. Az első gőzgépek a gőznek nem a feszítőerejét használták fel, hanem azon tulajdonságát, hogy lecsapódva légritkítást — vákuumot — okoz. A gőzt először vízszivattyúzásra használták, aminek igen komoly előzményei voltak. Szóltunk az európai arany-ezüstbányák nehézségeiről. A bányák egyremásra „elfulladtak”. A felső szintek kimerültek, mélyebb szinteken a vízzel már alig tudtak megbirkózni. Emberek, lovak, vízikerekek hajtották, húzták a vizet, ami sohasem akart elfogyni, állandóan harcban kellett állni a bányák üzemben tartásáért. Ahogy az ércek iránti kereslet nőtt, a fémek drágultak, a nehézségek fokozódtak, sőt, a bányaművelés akadozni kezdett. D’Acres francia feltaláló 1659-ben meleg levegővel dolgozó vízemelőgépet talált fel. Tűzzel levegőt melegített fel és a kitágult meleg levegő összehúzódásakor keletkezett vákuum felszívta a vizet, amit az újból kiterjeszkedő meleg levegő nyomott felfelé. Megépült-e a készülék, nem tudni. A meleg levegő ún. energetikai felhasználására sokan gondoltak később is. Egy 1663-ban megjelent angol könyv 261
