Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamossság korai évtizedei
Van Marum villamosgép terve és műszaki leírása. Egykorú okmányról dalom kitörésekor, altábornagyi rangban falura vonult vissza, később közoktatásüggyel foglalkozott. A híres Coulomb-féle mérleg finom fonalra felfüggesztett vízszintesen lebegő rúd. Elfordulásának mértékét figyelik meg. Coulomb eredetileg finom drótok rugalmasságának vizsgálatára készítette mérlegét, és észrevette, hogy a vékony szálak, drótok elcsavarásához roppant csekély erő szükséges, tehát a felfüggesztett vékony drót fontos műszeralkatrész lehet. A nyugvó elektromosság mérésére szolgáló legelső műszer két fonaldarab volt, amelyek azonos töltés hatására egymástól szétágaztak. Később a klasszikus bodzabélgolyócskákat erősítették a fonaldarab végére. Az első aranyfüstlemezes elektroszkópot Abraham Bennet készítette. 1787-ben fémpálca végére erősített aranyfüstlemezeket elektromozógép sűrítőjéhez érintett, a lemezek szétugrottak. A szétugrás fokát beosztott skálán lehetett lemérni. A nyugvó elektromosság tanának egyik legeredetibb kutatója a XVIII. században Georg Christoph Lichtenberg göttingeni egyetemi tanár volt. A róla elnevezett „poralakok” világhírűvé tették, felfedezését sokáig igen fontosnak, nagy jelentőségűnek tartották, de azután az idő nem igazolta a nagy reményeket. (Egyébként Lichtenberg író is volt, szatirikus írásait sokan olvasták.) Ő alkalmazta először a + és —jelölést a pozitív, negatív elektromosság jeleként. Elektromozott gyantalepényt fémtárggyal érintve, majd kénporral behintve különféle érdekes alakokat kapott. A felfedezés az 1778 körüli években történt, és igen sokan kutatták a „Lichtenberg-féle poralakok” különös jelenségét. Ha muszlin szöveten át kénvirágot szitáltak az elektromozott gyantalapra, a kénvirág negatív töltést kapott, és a szigetelőlapon levő pozitív töltésű helyeken összegyűlt. Ha ugyanígy finom míniumot, vagy korpafűmagot szitáltak a gyan-17 Korok, gépek, feltalálók 257
