Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamossság korai évtizedei
A VILLAMOSSÁG KORAI ÉVTIZEDEI A mágnesség és elektromosság előtörténetéből A XVII. és XVIII. század irodalmi szalonjaiban a vendégek szórakoztatására idó'nként fellépett a Tudós. Megdörzsölt borostyánkővel apró papírdarabokat, tollpihéket szedett fel, különös gépezeteket hozott mozgásba, hosszas magyarázat után fémgömbökből szikrát pattantott, s a kísérletben részt vevő személyek haja mint drótkefe meredt a mennyezet felé, a nézők egyik ámulatból a másikba estek. Számos, ezekből a századokból származó, gazdagon illusztrált könyv tájékoztat bennünket a szalonokban bemutatott kísérletekről. Ezek a könyvek a régi ismeretterjesztő irodalom tanulságos emlékei. A szalonok előkelő közönségét a mágneses és villamos tünemények és kísérletek hallatlanul érdekelték. A felvilágosodás évtizedeiben a „világrejtély” megoldását várták az elektromos jelenségek kutatásától. Úgy gondolták, valami titokzatos erő tölti be a világmindenséget, ami az anyag mozgását, tulajdonságait meghatározza, amiben kétségkívül volt is valami igazuk. Az atom belsejében csakúgy elektromágneses tér van, mint a bolygók, csillagok közötti térben. Az elektromosság és mágnesség tüneményeiről régóta sejtették, hogy összefüggés van köztük. Szorgalmasan tanulmányozták a jelenségeket, törvényeket próbáltak észrevenni, gyakorlati alkalmazásra is gondoltak, de erre csak a XIX. században került sor. Az elektromosság tanára nézve is érvényes az a megállapítás, hogy a tudományok történetében rövidebb-hosszabb ideig tartó lassú fejlődés után hirtelen nekilendülés következik be. Olvassuk el Heller Ágost tanulságos sorait a hat évtizeddel ezelőtt megjelent A physika története című kétkötetes művéből. így írt a tudós szerző: „A tudományok történetében, ha a fejlődés folyamatát közelebbről szemügyre vesszük, nem egyenletes menetet, hanem lökésszerű mozgalmat tapasztalunk. Ez a váltakozóan gyorsabb és lassúbb fejlődés a dolog természetében fekszik. Valamely kiváló vagy különösen szerencsés kutatónak sikerül fontos felfedezést tenni, mely rövid idő múlva a tudományos központoknak tudomására jut, s azonnal számosán kezdenek a kérdéssel foglalkozni, új meg új szempontokból megvilágítják azt, melyek a felfedező figyelmét kikerülték. Egy ideig így tart ez, mindaddig, amíg az új felfedezés lehetőleg minden könnyebben hozzáférhető oldalról meg van világítva; ekkor tespedés áll be, a vizsgálatok ellaposodnak, gyengébb tehetségek 251
