Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A kémia útja
A KÉMIA ÚTJA Lavoisier Mialatt a távoli Oroszországban Lomonoszov a tudomány minden területén kutatott, dolgozott, eredményeket ért el és tanulmányait hazájában nyilvánosságra hozta, a nyugati világ nem vett tudomást a szellemóriásról. így a kémiában a nagy előretörés csupán az ipari forradalom idején indult meg, Lavoisier munkássága nyomán. Antoine Laurent Lavoisier 1743-ban Párizsban született. Matematikát, természettudományokat tanult; 1765-ben már az Akadémiához dolgozatot nyújtott be, a gipsz különféle fajtáit tárgyalta. Akkoriban és még sokáig a nagyvárosok világítása erősen foglalkoztatta az illetékes városi hatóságokat (az éjszakai közlekedés és közbiztonság városokban világítás nélkül nem oldható meg). 1764-ben Párizs közvilágításának megoldására pályázatot írtak ki, s ezen Lavoisier aranyérmet nyert. Ezután még sokféle tárggyal foglalkozva és ezekről értekezve 1768-ban fiatalon akadémiai tag lett. A természettudományi kutatás minden időben a költséges foglalkozások közé tartozott. Államilag támogatott kutatásról a XVIII. században még csak a lőpor- és hadianyag gyártással kapcsolatosan lehetett szó, ezért a kutatók saját maguk készítették eszközeiket, saját költségen dolgoztak. Lavoisier-nek, hogy munkáját folytathassa, jövedelmező állást kellett keresnie, s ő adóbérlői tisztséget kért és kapott. Egy bizonyos kerület adóját begyűjtötte, és a beszedett adó után százalékot kapott. Az adóbérlők igyekeztek a prést minél jobban szorítani, és ez alól Lavoisier sem volt kivétel. Ez okozta vesztét... Amikor Turgot miniszter a lőpor, salétrom és más hadianyagok-gyártásának irányításával bízta meg, kedvére való munkát kapott, jól felszerelhette laboratóriumát és jövedelme is emelkedett. Nagy társasági életet élt, előkelő házat vitt. Berthoud órásmesterrel együtt a fémek hőkiterjedését tanulmányozta. Olajfürdőben melegített rúd nyúlását emelőkkel és tükrökkel felfogta, és 200 méter távolságra elhelyezett távcsővel figyelte. Megvizsgálta a kén és foszfor égését és megállapította, hogy ezek az anyagok égés után nehezebbek lesznek, az égéskor keletkezett égéstermékek súlya nagyobb, mint a kiinduló anyagé volt. A jelenséget helyesen úgy magyarázta, hogy az égő anyag a levegőből felveszi, „leköti” az oxigént. Az oxigént egyébként 1774-ben Pristley és Scheele fedezte fel, és Lavoisier nevezte el oxigénnek. 16* 243
