Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A "nagy század" technikusai

A gépipar ellátására, csavarok tömeggyártására Tatenhillben 1766-ban régi gabonaőrlő vízimalmot csavarkészítő üzemmé alakítottak át. A malom jól jövedelmezett, hetenként kb. 700 darab nagyméretű csavart készített. Ugyanakkor kovácsolással vascsavarokat is gyártottak, és annyira fejlesztették az üzemet, hogy percenként 8—9 darab csavar készült. 1796-tól kezdve a vízhajtású csavargyárak már nemcsak angol, hanem külföldi megrendelőiket is ellátták csavaráruval. A napóleoni kontinentális zár az exportot fékezte, de a belső fogyasztás — főleg a fegyvergyártáshoz szükséges temérdek apró csavar miatt — oly rohamosan emelkedett, hogy a termelést fokozni kellett. A gőzgépek gyártása újabb, óriási lendületet adott a csavariparnak.

A gépgyártás és műszeripar kezdeti évtizedeiben nagy nehézséget okozott a csavarok különfélesége. Egy csavarhoz egy anya tartozott, cserélhetőségről, „csereszabatosságról” nem lehetett beszélni.

Az órás és műszerészipar számára kidolgozták az esztergát. Az esztergákon a kést kézzel tartották, de itt-ott feltűnt a késtartó „szupport” is.

239