Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
schenbroek (1692—1761) előbb a németországi duisburgi egyetemen, majd Utrechtben és 1740-től Leydenben fizikát tanított. Számos könyvet írt hallgatói és tudós társai számára. Érdekesebb azonban a természettudományok elemeiről szóló kétkötetes munkája, mely először 1736-ban, majd 1739-ben jelent meg. A könyv elsősorban azért érdekes, mert hollandus nyelven írta, és — úgy mondanánk — „ismeretterjesztő” jellegű munka volt, melyet igen sokan olvastak. A XVIII. században a természettudományok iránti érdeklődés tovább fokozódott és Musschenbroek e művel a szélesebb tömegek érdeklődését akarta kielégíteni. Ezért nevezhetjük úttörőnek, az ismeretterjesztés úttörőjének. Kimagasló egyénisége a szemléltető fizikatanításban szinte máig utat mutat. Ő tette szemléletessé a fémek hőtágulását, ő találta fel a világhírű leydeni palackot. Leydenben a Szent Péter templom mögött ma is áll háza, amelyben 1761-ben meghalt. A XVIII. század leghíresebb műszerkészítője és tervezője az angol Jesse Ramsden (1735—1800). 1775-ben a német Reichenbachtól függetlenül feltalálta a körosztógépet. A kört, félkört, negyedkört egyenlő részekre beosztani ma is fontos műszertechnikai művelet. Régente a pontosságot azzal növelték, hogy a műszereket nagyra készítették. Csillagászati műszerek esetén az óriás méret még csak elviselhető, de mérnöki használatra csak könnyű, hordozható eszközök jöhetnek számításba. Ramsden angol volt, a műszerészmesterséget Dániában tanulta. John Dollond, a híres távcsőkészítő lányát vette feleségül. Színi hibáktól mentes, „akromatikus” lencsékkel készült mérnöki műszereit világszerte a legjobbként ismerték. Körosztógépén rézből készült kör kerületén csavar gördült végig. Az osztógép szerkezetét nem árulta el, de kiválóságát mutatja, hogy 0,5 másodperces beosztást is tudott készíteni. Híressé vált nagy teodolitja, amellyel Franciaország és a Britszigetek közötti háromszögelést végezték. Az osztályzatok leolvasására mikroszkópok szolgáltak, a teodolit köreit 1 méter átmérőjűre készítette. Világhíre nem csökkentette megbízhatatlanságát. Nála egy vagy több esztendő késés, határidő halasztás könnyen előfordult. Műszereit csak akkor adta ki kezéből, ha pontosságukat sokszorosan ellenőrizte, kidolgozásuk szépsége még a laikust is meglepte. A körosztás nagy és nehéz feladatát a német Reichenbach is megoldotta. Az ő osztógépe jelenleg a müncheni Deutsches Museumban van, ütközőkkel működött. Reichenbach a műszerek és távcsövek nagymestere volt; Fraunhofferrel együtt a lencsehibák kiküszöbölése és az optikai műszerek tudományosan megalapozott gyártása velük indult meg. Órások és műszerészek sokat foglalkoztak a fogaskerekek vágásával, osztásával. Munkásságuk a gépipar kibontakozásakor bőven kamatozott. Angol, francia, német tudománytörténeti múzeumokban üvegszekrényekben féltő gonddal őrzik a régi mesterek fogosztó korongjait. Ezek koncentrikus körök, különféle beosztással. így 73, 75, 96, 180, 360, 365, 366 stb. Az osztásokkal a kiválasztott rézlemezt beosztották, majd peremébe fogakat vágtak, reszeltek, vagy fogaskerékhez hasonló szerszámmal marták. A XVIII. században műszerekhez, órákhoz, zenélő instrumentumokhoz csakúgy, mint a bányagépekhez, malmokhoz egyre több és több csavart kellett készíteni. A fáradságos, reszelővei és hidegvágóval történő menetvágás megkönnyíté-237
