Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
A selmeci bányászkodásban Mikoviny vezette be a már Agricola idejében ismert váltóvízkereket, majd kiterjedt erővíztavakat épített. Ezek ma is megvannak. A gyakorlat és elmélet viszonyáról akkoriban sokat vitatkoztak. Mikoviny latin nyelvű munkájában hangoztatta: „Senki se magyarázza szavaimat úgy, hogy a gyakorlati kutatást lebecsülöm, sőt, véleményem szerint mindenki, aki gyakorlatban foglalkozik, fontos, hogy biztos elméleti alapja legyen, hogy annál hathatósabban végezhesse munkálkodását.” Mikoviny vezette a később világhírű bányászati iskolát. Nyáron nem tanítottak, ekkor gyakorlati munkákat folytattak. Munkája során a bányászhallgatók elkísérték, segítettek neki, így tanultak. A XVIII. század elejének bányászati és kohászati műszaki feladatait ragyogóan mutatják be az iskola 1735-ben kelt oktatási instrukciói, szabályzatai. A bányászati iskola — később bányászati akadémia — kitűnő záróvizsgát tett hallgatói jutalomérmeket kaptak. Bal felső jutalomérem a bányamérést, jobb a bányaművelést, bal alsó a pénzverészetet, jobb alsó a próbamesterséget mutatja. A régi felvidéki bányákról, gépekről aránylag sok irodalmi emlék maradt fenn, s arról is, hogy mit láttak az arra megforduló idegenek, szakemberek. így többek 233
