Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
éves korában is ellátta hivatalát, és minden bizonnyal ő vezette be fiát a bányagépészet fortélyaiba. Hell József Károly 1713-ban a Selmec melletti Szélaknán született, apja mellett dolgozott tizenkilenc éves korától. Még alig volt huszonöt éves, amikor megalkotta híres szekrényes-himbás vízemeló'gépét. Az új szerkezetből hiányzott a vízikerék, teljesen új elképzelés alapján dolgozott. A bizonyára nagyon érdekes szerkezet részletei feledésbe merültek, hézagos leírások alapján tudjuk csak, hogy a himba egyik karján nagy, fából készült szekrény, a másikon a szivattyúrudazat vége volt megerősítve. A szekrény telefolyt vízzel, lesüllyedt, ezzel felemelte a szivattyúrudat, s önműködően kiürült, és ekkor a rudazat süllyedve a szekrényt felemelte. A szekrényből kifolyó víz egyre mélyebb szinten dolgozó szekrénybe folyt. Hell forradalmi újítása volt a vízoszlopos gépek bevezetése. 1771-ben Selmecen és környékén 11 vízoszlopos gép dolgozott. Az akkori gépészeti tankönyvek nagy teret szenteltek e fontos gépezetnek. Egy 1759-ben felszerelt Hell József Károly-féle 24,6 lóerős vízoszlopos gépes szivattyú még 1865-ben is kifogástalanul dolgozott, pedig semmit sem változtattak rajta. A legelső — 1749-ben felszerelt — vízoszlopos gép még 1861-ben is működött. A selmeci vízoszlopos gép 2,71 méter magas, 3,5 mázsa súlyú hengerébe a nagynyomású meghajtóvizet alulról vezették be, s dugattyút lökött fel, ami szivattyúrudazattal kapcsolódott. A szivattyúk több szint magasságban dolgoztak, egy-egy emelésiszint-részt „rakatnak” mondták. Ha a nyomóvíz kiömlött a hengerből, a rudazat a dugattyúval visszaesett, s így lüktetve fel-alá járt a szivattyú rúdja. 1753-ban a Polhemnél említett légnyomású vízemelő szerkezet jelent meg Selmecen. A kopparstocki Gabriel Jars, XVIII. századi utazó munkájában rézmetszeten mutatta be Hell gépét, melyről azt mondta, hogy „Höli 1753-ban találta fel”, szerkezete Polhem „szifongép”-éhez hasonlít. A Stockholmi Technikai Múzeum gyűjteményében egy 1760-ból való modell van Hell léggépéről. Hell működése nyomán indult meg az első gőzgép Magyarországon, Újbányán az Althandler aknában, 1722-ben. Delius szerint 1771-ben már 6 gőzgép szolgálta a vízemelést a selmec-szélaknai bányáknál. A bányákból felszállított érc aprítására zúzóműveket használtak. Vízszintes tengelyből kiálló csapok függőleges „zúzónyilakat” emeltek és ejtettek a feladott ércdarabokra. Hell az addig használt 10 nyilas zúzókat 35 nyilasra építette át, és 12 méter átmérőjű vízikerékkel hajtotta meg. Nagybánya környékén még századunk negyvenes éveiben is dolgoztak ilyen vízikerekes zúzónyilas ércaprító berendezések. Hell a hétéves háború során tüzérségi találmányokkal is próbálkozott. Állítólag 1744-ben 240 csövű löveget, a gépfegyver ősét tervezte meg. Sorsa ismeretlen. A selmeci bányák egyre fenyegetőbb vízemelési nehézségeit egy századdal később merész tervvel akarták legyőzni. Nagy altárót terveztek, ami 13,5 kilométer hosszú alagútban vezeti le a bányák vizét a Garamba. A bányák legalsó szintjétől egyenletes lejtéssel kellett az alagutat kihajtani a Garam völgyében. Nem kicsiny bányamérési és bányatechnikai feladat volt ez a XVIII. században, mégis elkészült, ha nem is határidőre. 230
