Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
arany-, ezüsthúzó gépek, rézcsó'fúró és más berendezések terveivel és modelljeivel tért haza. Bevezette az öntödei darukat, készüléket állított össze az öntés után megmaradó öntőfejek levágására, csavarmenetmetszésre, fűrészfogazásra. Az orosz technika és tudomány legnagyobb egyénisége Lomonoszov, aki elsőnek mondta ki az anyag megmaradásának elvét, helyesen értelmezte az égést, foglalkozott a villamossággal, csillagászattal, óratechnikával, megindította Oroszország föltérképezését, megírta az első orosz bányászati szakkönyvet, tanulmányozta a levegő mozgását bányaüregekben, tudományos kémiai laboratóriumot alapított, optikai kísérleteket végzett. Sokat foglalkozott malmokkal. A metallurgia alapjai c. művében a vízikerekek technikájával sokat foglalkozott. Szinte alig lehet felsorolni, hol, milyen téren, milyen sokat alkotott. Mihail Lomonoszov 1711-ben szegényparaszt szülők gyermekeként született. 1730-ban elszökött hazulról, s egy moszkvai kolostorba került, ahol nemcsak az imádkozással, de a matematikával és fizikával is megismerkedett. Verseket írt, szépen rajzolt, festett. Hamarosan a pétervári egyetemen találjuk, majd Magdeburgban és Freibergben folytatta tanulmányait. 1741-ben került vissza hazájába, ahol az orosz tudományos élet legjelentékenyebb tagjává lett. Az akkor Pétervárott tartózkodó külföldi tudósok előtti hajbókolás ellen hadakozott, s ezzel sok ellenséget szerzett magának. 1765-ben halt meg. Az orosz bányaüzemek egyik legérdekesebb berendezését az 1780-as években Kozma Dimitrijevics Frolov építette. Munkáját csak kortársának, a magyar Mikoviny Sámuelnek nagyszabású vízműve múlta felül. Útleírások ma is emlegetik, a turisták meglátogatják a Frolov építette vízmű helyiségeit, és bámulattal adóznak a nagy orosz mesternek. Frolov berendezése több tekintetben figyelmet érdemel, mert vízműve az év minden szakában dolgozott. A vízműveket akkor — akárcsak ma — úgy építették, hogy a folyót keresztbegátolták, és a felduzzadt vizet az erőgépre vezették. Szigorú teleken a víztároló befagyása, nyáron beszáradása a munkát időnként megszakítja, azért Frolov a 18 méter magas gátból nyitott csatornán elvezette a vizet, majd a föld alatt épített 2 kilométer hosszú tárón át visszavezette a folyóba, természetesen jóval lejjebb. A víz először nyitott csatornában fűrészmalmot hajtott, ahonnét a föld alatti, sziklába vájt csatornába folyt, és előbb aknaszállítógépet működtetett egy 4,3 méter átmérőjű felülcsapott vízikerék segítségével. Az aknaszállítógép kerekeitől a víz ugyancsak a föld alatt épült nagy tárolómedencébe folyt, ahonnét 17 méter átmérőjű vízemelőgépeket működtető vízi kereket hajtott. A víz föld alatti tárókban tovább haladt, és újabb aknaszállítógépet hajtott meg egy 16 méter átmérőjű kerékkel. Innét a csapóvíz tárón át a külszínre folyt. Mindehhez óriási méretű föld alatti építkezést kellett végezni. Valóban nagyszerű élmény lehet ezeket az üregeket bejárni, ahol a korai orosz technika nagyszabású alkotása dolgozott. Frolov 1726-ban született. A jekaterinburgi bányászati iskolában tanult, hetvennégy évet élt. Gyakorlati működése során a berezovai aranybányákban újszerű aranymosást vezetett be, és ezzel egy év alatt 3400 rubelnyi (akkoriban tekintélyes összegű) megtakarítást ért el. Az altaji üzemek, azért küldték oda Frolovot, hogy a bányaművelést műszakilag tökéletesítse. 219
