Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A "nagy század" technikusai

A francia forradalmat megelőző két évszázad teljes technikai felkészültségét Jacob Leupold mutatta be korának és az utókornak. Jacob Leupold (1674—1727) régi bánya- és iparvidéken, Zwickauban született. Szülei lelkésznek szánták, de ő a lipcsei egyetemen folytatott teológiai tanulmá­nyai során arra a meggyőződésre jutott, hogy helye inkább a műhelyben, mint a szószéken van; otthagyta az egyházi pályát, és 1699-ben mechanikai műhelyt nyitott Lipcsében. Itt órákat, mechanikai eszközöket, remekszép légszivattyúkat készített. Egy ilyent látott meg a szász király a lipcsei vásáron, és azonnal megvá­sárolta, jelenleg a drezdai Zwingerben látható. Talán vele született hajlama, esetleg a jénai, wittenbergi és lipcsei egyetem hatása kora legelső szakírójává tette ezt a jeles mechanikust. Hatalmas vállalkozásba fogott: nem kevesebbet, mint az egész korabeli technikát akarta könyvében bemu­tatni. Akkoriban az ilyen átfogó tartalmú műveket „színpadinak nevezték, így vált Leupold műve is színpaddá, melyen izgató érdekes játék folyt, a technika világa mutatkozott be. Művéhez hatalmas anyagot gyűjtött. 1724-től 1727-ig nyolc nagy folio kötetet adott ki, 472 remekbe rajzolt rézmetszettel. Halála után 1739-ben még egy pót­kötet is megjelent. A nagy műben tárgyalja korának mérőeszközeit, rajzoló és meg­munkáló szerszámait, a tervezést, gépépítést, vízépítést, emelőgépeket, hídépítést, mérlegek készítését. Egyik kötetben elmondja, hogy újságban olvasott a magyar­­országi Newcomen-rendszerű gőzgépekről, majd egy későbbi kötetben már be is mutatja a gőzgép tervrajzát (valószínűleg angol katalógusból). A pótkötet a malomépítést tárgyalja. A malomépítés akkoriban zárt és sokrétű technikai feladat volt. A malomépítő­nek értenie kellett a vízszabályozáshoz, zsilipek, zúgok, tiltok (kicsiny zsilip), vízi­kerekek építéséhez, közlőművek tervezéséhez, felvonókhoz, egyszóval mindazon műszaki feladatokat és lehetőségeket ismernie kellett, amit egy malom építése megkívánt. Amíg a gőzt és elektromosságot nem ismerték, az erőátvitelben mindent mecha­nikus szerkezetekkel kellett megoldani; az erőátvivő mechanizmusoknak valóságos mesterei éltek ebben a korban. Leupold a tárgyat, amiről írt, közvetlen gyakorlatából ismerte, ezért munkája különösen érdekes és „életszagú”. Szénás szekeret, kocsimérleget készített, és szerkezetüket bemutatta. Megpróbálkozott az akkor feltűnt számológépek tökéle­tesítésével, és sokat foglalkozott a kor új csodájával, a gőzgéppel. Az ő korában még a Newcomen-rendszerű „atmoszferikus” gőzgépek dolgoztak, Leupold friss­gőzzel dolgozó nagynyomású gépet tervezett. Gépe valószínűleg sohasem készült el. Leupold a műszaki hivatásról is írt. Megkülönböztetett „Machinarius ”-t és „mechanikus”-t. Az előbbi tervezi, az utóbbi elkészíti a szerkezeteket. Legjobb, ha a machinarius egyúttal jó kézműves is, mert a legnagyobb matematikus (feltaláló) is szerencsétlen lesz — mondja —, ha nem tudják találmányát elkészíteni. A hatalmas könyvsorozatot technikatörténeti könyvek írói kútfőnek tekintik, mi is felhasználtuk. A század ipari és technikai ismereteit egy másik, monumentális műből részletei­ben is megismerhetjük. Johann Georg Krünitz 1773-ban kezdte meg gyűjteményes 208

Next

/
Thumbnails
Contents