Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A tizenhetedik század

kasztott bádoglemez, papírszalag, fabütykökkel kirakott hengeres „kártyák” vezérlésével stb.

A leghíresebb zenélő automatát Vaucanson építette. Ő maga is kitűnően fuvolázott, és a fuvolázó embert utánzó automatája a kortársak elbeszélése szerint osztatlan bámulatot keltett. Oly sebesen mozgatta ujjait, oly élethűen mozgott, hogy a nézők csalást sejtettek. A bábu a milánói Scala színpadán is szerepelt.

Az automaták vezérlőszerkezetei, a zenélő gépek „kártyái” később a termelőeszközökben, szerszámgépeken stb. jelentek meg. A gépzongora lyukasztott papírszalagja például még az űrhajók különböző irányítószerkezeteiben is helyet kapott. A mai „programvezérlésű” szerszámgépek — bár sűrített levegővel, mágnesekkel, tapintókkal stb. — de elvileg ugyanúgy működnek, mint a zenélőautomaták lyukkártyái. A lyukkártyák termelőeszközön először a textiliparban tűntek fel, a Vaucanson- és Jacquard-féle mintásszövőszékeken.

A XVIII. század zenélőautomatáinak világát idézi egy régi metszet, amely fuvolázó ember alakot, orgonát, zenélőórát, szerszámokat stb. mutat egy régi mester műhelyében.