Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
A térképezés fontos eszköze volt évszázadokon át a rajzasztal. Grafikus felvételhez használják. Az asztalra kifeszített rajzlapon megjelölik néhány tereppont helyét és irányzóvonalzóval, vagy — a XVIII. századtól — távcsöves vonalzóval megirányozzák a berajzolandó pontokat (fa, kunyhó, forrás stb.), s ha több irányból végzik a beirányítást, a vonalzó mentén húzott vonalak metszéspontjában lesz a tereppont helye. Régente a katonai térképezésben használták, ma inkább térképjavításhoz, kisebb terepfelvételekre használják. Ez a kor — XVI—XVII. század — a rajzeszközöket is díszítésekkel látja el, de pontosságuk is figyelemre méltó. Érdekes összeállításban mutatja Furttenbach 1644-ben napvilágot látott könyve egy mérnök felszerelését, melyben méró'szalag, vonalzók, olló, körzők, iránytű találhatók. A csillagászati műszerek ugyancsak a XVI. században indultak erőteljesebb fejlődésnek. Kopernikusz kezdetleges faműszereivel dolgozott évtizedekig. Egyik legfőbb ellenfele Tycho Brahe dán csillagász — minthogy a napközepű rendszert nem tudták akkor még műszerrel igazolni, de a régi világképet már ő sem tudta elfogadni —, új világképet alakított ki. Ebben a Föld körül kering a Nap, és akörül a bolygók. Elméletének alátámasztására tömérdek megfigyelést végzett és kitűnő műszereket készített. Kortársai nemhiába nevezték „csillagászfejedelemnek”. Tycho a műszerek pontosságát a méretek növelésével fokozta. Abból indult ki, hogy kisméretű műszerrel könnyebben lehet tévedni mint naggyal, azért óriási műszerekkel rendezte be obszervatóriumát. Lövegirányzék 1614-ből Útmérő műszer és rajzasztala 1584-ből 12 Korok, gépek, feltalálók 177
