Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
illusztrált, nagy folio ívalakú úttörő munkájában igen sok anyag mikroszkópi képét, köztük fémekét — pl. a meteorvasét — is bemutatta. Ő is, mint minden kortársa, bámulva látta, a tű hegye és a borotva éle milyen durva és elnagyolt képet nyújt a látómezőben. A fémek felületének pontos vizsgálata akkor kezdődhetett meg, amikor észrevették, hogy a maratott fémfelület feltárja a fém kristályszerkezetét. Réaumur a XVIII. században a fémek finomszerkezetét nemcsupán csiszolatokon vizsgálta, hanem eltört és szakított rudak, drótok törési felületén is és a szakadási felület alakjából jól tudott következtetni a fém mechanikai tulajdonságaira. A mikroszkópokat a gyáripar kialakulása után hamarosan nagyüzemekben kezdték készíteni. A XVIII. században még Musschenbroek és Dollond neve jelezte a jó mikroszkópokat, a XIX. században Zeiss, Leitz, Reichert, Plössl és még mások nevei válnak ismertté. Binokulárus mikroszkópot 1722-ben Cherubin tervei szerint Petrus Patronus milánói mester készített először, majd ipari méretekben, 150 évvel később Zeiss és Leitz gyártott. A modern optikai ipar sokféle mikroszkópot gyárt. Az ultramikroszkóp az 1/4000 mm-nél kisebb átmérőjű tárgyak megfigyelésére való. Ilyen a kolloid oldatok részecskéje. Az üvegben finoman eloszlatott arany — rubinüveg — aranyrészecskéinek vizsgálata során találta fel azt a műszert Zsigmondy és Siedentopf, 1903-ban. A tárgyat oldalról világítják meg, és az mint fénylő pont jelentkezik (alakfelismerés nélkül). A milliméter ezredrészénél kisebb tárgyak részletei semmiféle optikai eszközzel nem vizsgálhatók a fényelhajlás miatt. Egy új eszköz, az elektronmikroszkóp azután teljesen új dimenziókat tárt fel, ez már a molekulák világát nyitogatja. A protonmikroszkóp az atomok felé vezető utat mutatja. így pillant be az ember a mikrokozmoszba. Az ingaóra A középkori és reneszánsz órákat alig lehetett pontosnak nevezni. A foliot-járat pontatlansága miatt csak úgy felelt meg, ha naponként napóra után igazították. Az óra pontossá, azaz időmérő műszerré akkor vált, amikor az ingás gátlóművet feltalálták. Ki találta fel az ingaórát? Ez is fogasabb kérdés, mint gondolnánk. 1956-ban ünnepelte a tudományos világ az ingaóra háromszáz éves jubileumát. Christian Huygens holland fizikust tartják az ingaóra feltalálójának, bár neki is volt elsőbbségi vitája Galileivel, illetve Galilei utódaival. Régi könyvek, okmányok, rajzok még messzibb múltba visznek bennünket. Leonardo da Vinci sokat foglalkozott az ingával, még malmot hajtó óriási ingamotort is tervezett. Egy Leonardo-rajzból következtethetjük, hogy a nagy művész — legalább papíron — megpróbálta az ingát gátlómű szabályozására használni. A velencei Szent Márk templom könyvtárában egy kis zsebkönyvet találtak, 158
