Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az alkímia világa
A bíbortetű alkoholos kivonata salétromsavtól skarlátszínűre változik, ezt a tulajdonságát kozmetikai felhasználásra (haj- és körömfestés) ajánlotta s csupán egy lépés választotta el, hogy felfedezze a savak és lúgok jelzésére szolgáló indikátorokat. Libavius Az alkímiát minden rendű és rangú ember művelte. Egy történelemtanárt is találunk az alkimisták sorában. A tudománytörténetben Libavius néven szerepel, az 1588-ban Halléban született Libau Andreas. Orvostudományt és kémiát tanult, életét iskolában töltötte el. Jenában történelmet, poétikát tanított. Mégis, ez a szellemtudományokat tanító pedagógus igen értékes és fontos kémiai munkát írt. Az ő korában különös érvekkel vitatkoztak az alkimisták, így Libavius is. Azt mondotta, hogy „a búza konkollyá, a répa retekké alakulhat, az ólom miért ne alakulhatna arannyá”. Ezen kijelentésénél fontosabb, hogy kidolgozta a kénsav laboratóriumi előállításának módját: ként égetett salétrom jelenlétében. Ma már tudjuk, hogy a folyamatban a salétrom katalizátorként volt jelen. Libaviust a zománckészítés is érdekelte, az üveglávába aranyat és más fémeket kevert s így szépszínű zománcokat kapott. Az ásványvizeket megvizsgálta és megfigyelte, hogy hevítve az elnyelt gázokat elveszítik. Az ammóniatartalmú vizek a rézoldatot sötétkékre festették. Libavius 1616-ban halt meg. A porcelán Egy alkimista világhírhez is jutott. Nem ugyan az arany, hanem a porcelán miatt. Böttger nevét úgy emlegetik az irodalomban, mint aki aranyat akart készíteni és „véletlenül” a porcelánt találta fel. Véletlenül semmit sem találnak fel, a „véletlen” csak annak segít, aki állandóan kitűzött feladatával foglalkozik, akinek minden percét egyetlen gondolat tölti ki. Johann Friedrich Böttger (1682—1719) alkimistának indult. A XVII—XVIII. század fordulóján még javában virágzott az alkímia, főurak, főpapok, szegények és nemesurak keresték a bölcsek kövét, közöttük Böttger is. A pompakedvelő uralkodók, a gazdagok ekkoriban óriási összegeket adtak a Kínából behozott porcelánért. Elgondolhatjuk, mennyi veszedelem fenyegette a vékony, finom, törékeny tárgyakat Kínából Európába vezető útjukon. Ezért azután a kereskedők roppant drágán adták. Következésképpen Európában sokat foglalkoztak a porcelángyártás titkának megfejtésével, de hiába. Olyan szép, fehér, vagy színezett porcelánokat senki sem tudott készíteni, mint a kínaiak. Böttger gyógyszerészetet tanult, Berlinben alkimista kísérletekkel foglalkozott. 135
