Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az alkímia világa
Geber ismerte a timsót, szalmiákot, salétromot, tudott kristályosítani, szublimálni, desztillálni. Robbanó elegyeket vízfürdőn desztillált. Az arabok állítólag ismerték a kó'olaj desztillációját és tudtak benzint készíteni, amit valószínűleg lángszóróban használtak fel. Feljegyzések szólnak egy nagy robbanásról, ami a kairói citadellában történt, ahol nagymennyiségű benzint tároltak. Az arab fémművesek az Ibériai-félszigetről való higanyt használták, a nemesfémek hamisítását iparrá fejlesztették. Geber maga is több eljárást ismertet művében, amellyel a fémek színét, tulajdonságait befolyásolni tudta. Ötvözetek készítéséről is szólt. A régi alkimistáknak az anyagok tulajdonságairól, természetéről, belső szerkezetéről egészen furcsa elképzelése volt. Az ólom pl. Geber szerint kívül hideg és száraz, belül meleg és nedves; az arany kívül meleg és nedves, belül hideg és száraz. Ilyesféle spekulációk alapján hitték, hogy a réznek csupán a színét kell „kivonni” és ezüstté alakul. Az arabok termesztettek először cukornádat, ők készítettek legelsőnek kristálycukrot. A tizedik században borból desztillációval alkoholt készítettek. Az „alkohol” kivonatot jelent. Az üveg Az alkímia és a kémiai ipar a középkor és újkor első századaiban elválaszthatatlanul összeforrott. Az üvegkészítés is az alkímia — illetve kémia — nyomán kezdett elterjedni. Az üvegolvasztást és fúvást megelőzte a kerámiaipar, amelynek eredete az ókor homályába nyúlik vissza. A középkori üvegipar hazája Itália volt, ahol már nemcsak üveget, hanem zománcot is tudtak készíteni. A zománc, mint díszítés az ötvösművészetben terjedt el. Híressé vált a magyar sodronyzománc. Vékony drótból díszeket alakítottak és a drótok közét színes üveganyaggal töltötték meg. Hevítés után a megömlött, színes üveg csillogó mozaikszerű bevonatot alkotott. A zománcozás az edényeket az erős savakkal szemben is ellenállóvá tette. Az ablaküveget az ókoriak is ismerték, de a görög, egyiptomi vagy római élet az enyhe éghajlat miatt nem tette okvetlen szükségessé elterjedését. Az északi országokban azonban a városi élet megkívánta az ablakok építését, üvegezését. Az állati hártyák drágák, kicsinyek, a fényt erősen tompítva engedik át. Az V. századtól kezdve megjelentek a templomi színes ablakok, és a X. század körül már csodálatosan szép, színes ablakokat készítettek. Ón, ólom keretbe erősítették az apró, színes üvegeket. Nem törekedtek nagyméretű üvegtáblák készítésére: a kis üvegcserepekből összerakott ablakok azért nagyra készülhettek. Volt 17 méter átmérőjű ablak is. A síküveget is fúvással készítették. Üveggömböt fújtak, a gömböt elnyújtották, széthasították és kiterítették. A rómaiak táblaüvege is így készült. A középkori és 132
