Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Szerző az olvasóhoz

dolgozik. Munkája egy szakaszának lezártával tanulmányban számol be eredményeiről, és óvakodik attól, hogy félkész munkával, vagy tervvel előálljon; olvasói szakemberek, kutatók, tudósok.

Technikatörténeti kézikönyvet tudományos szigorúsággal mindenre kiterjedő részletességgel csak nagyobb munkaközösség írhat. A munka ilyen megosztása természetes, hiszen hajózás, távközlés, vasút, erőgépek, térképezés stb. fejezeteit ezen tárgykörök specialistái írják. Ilyen az angolok híres nagy Singer-féle A History of Technology c. ötkötetes munkája, mely számtalan kutató együttes munkájából állt össze. A Szovjetunióban hasonlóképpen ezer oldalas munka jelenik meg. Munkaközösség írja J. Needham cambridge-i professzor vezetésével a Science and Civilisation in China c. hét kötetre tervezett technikai és művelődéstörténeti művet.

Ezzel szemben a Korok—Gépek—Feltalálók nem munkaközösség műve, hanem egyetlen szerzőé: adataiban, leírásaiban, eredményében és tartalmában négy évtizedes tevékenység summázása, amely a technika — s részben a fizika és kémia — történetének világába szeretne betekintést nyújtani. Ám világért sem óhajtja a „technikatörténet” sokatígérő alcímet viselni: nem törekszik teljességre, csupán egy óriási színes tablót, gigászi mozaikot szeretne pár pillanatra felvillantani. Ennek megfelelően nem is szaktudósokhoz, szakemberekhez, kutatókhoz szól. Hanem: az oly kedves magyar szóval „nyájas”-nak mondott Olvasóhoz.

Budapest, 1964 telén.

H. Á.