Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Szerző az olvasóhoz
A feltalálók, nagy tudósok élete, működése tehát szerves és izgalmasan érdekes része a tudomány- és technikatörténetnek. A technikatörténet egyik érdekes problémája, hogy milyen volt a viszony a feltaláló és kora között. Vigyáznunk kell, hogy a feltaláló szerepének megbeszélésekor az alkotót olyannak mutassuk be, mint aki megértette korát s kora is megértette őt, mert ha a találmányt nem a szükséglet hívja életre, elsüllyed, hogy esetleg évszázadok múlva keljen életre. Ilyen volt Leonardo da Vinci hátultöltő ágyúja, kötélsodró és posztónyíró gépe, és még sok más találmánya. A technikatörténet, ha nem is volt hivatalos tudomány, mint például a jog, vagy matematika, majdnem olyan régi, mint a technika maga. Az első ilyen könyvet — tudtunkkal — a római Vitruvius írta, művének 10-ik részében. Hérodotosz görög történetíró is írt technikai alkotásokról, például a piramisokról, mégis évszázadokon át a technika történetével hivatalosan — például egyetemeken — nem foglalkoztak. A tudomány művelése a meglevő csekélyszámú szakmúzeum és intézet kivételével magántudósok és írók hobbyja maradt. Amíg a múltban a technikatörténet művelését általában elhanyagolták, ma már lényegesen jobb a helyzet. Nagy állami — és külföldön magán — múzeumok, történelmi kutatóintézetek, egyetemi tanszékek tudományos dolgozói kutatják az emlékeket, kéziratokat, terveket, könyveket, vizsgálják az összefüggéseket, a történelmi és társadalmi hátteret, a technikai fejlődéssel kapcsolatos megmozdulásokat, munkásmozgalmakat. Tudós szakrégészek ősi tűzhelyek, kemencék, kohók romjait, elhagyott bányák táróit, felszerelését, létráit tanulmányozzák, szerszámokat, kőfejszéket, nyílhegyeket helyeznek el múzeumaik tárlóiban, szakszerű tanulmányokat írnak, térképeznek, laboratóriumaikban agyafúrt eljárásokkal megállapítják a korhadt cölöpök, megszenesedett fadarabok korát, hogy az ősi életformát felvázolhassák. Szólni kell tehát a tudománytörténet és technikatörténet nagy intézményeiről. Annál is szívesebben beszélek róluk, mert eddigi munkáim során, és főleg ezen könyv írásakor sok múzeum nyújtott lekötelező, alig megköszönhető segítséget. Legelőször a bécsi Technisches Museumoi kell megemlítenem, melynek igazgatója, Dr. Joseph Nagler számos alkalommal, páratlan segítőkészséggel kalauzolt múzeumában, adott meg minden kért — és nem kért — segítséget, könyveim részére fényképeket készíttetett stb. Neki különös hálával és köszönettel tartozom. Szíves és szoros kapcsolat alakult ki a drezdai Zwingerben levő Staatlicher Mathematischer und Physikalischer Salonnid. Igazgatója Helmuth Grötsch úr személyesen sokat segített, fényképeket küldött, együtt utaztuk be Németország érdekesvárosait, néztük meg a görlitzi Physikalisches Kabinett csodás hangulatú termeit, a freibergi Bányászati Akadémia gyűjteményeit, a régi bányaszellőztetőket, gőzgépeket, felvonókat. A Zwingerben levő régi fizikai és csillagászati eszközök múzeumát 1560-ban August szász választófejedelem alapitotta. Pazar termeiben a régi műszerkészítők mesterségszeretetének és tudásának olyan emlékei vannak, hogy azokon csak bámulni lehet. A háború alatt súlyos károk érték az épületet és műkincseit, de ma már újból régi fényében ragyog. Ami elpusztult, nem pótolható: néhány elégett, elformátlanodott régi eszköz szomorú tanulságként a tárlókban látható. 7
