Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
vármegye nevében kiállítandó okleveleket egy pecsét alatt adják ki. Az újonnan használatba vett pecsétet az alispán, a szolgabírák és az esküdtek pecsétjeivel lezárt szekrényben vagy ládában kellett tartani, s csak akkor elővenni, amikor törvényszék tartása alkalmával valamely levél megpecsételéséhez szükség volt rá. Feltételezhető, hogy több megyénk ennek a törvénynek a hatására kezdett el (címeres) pecsétet használni. Zala megye például 1550-ben vésetett pecsétet, Sopron megye 1553-ban. Heves megye legrégibb pecsétjén az 1563-as évszám szerepel (75. ábra). A XVI. század közepén több megyénk már nem volt abban a helyzetben, hogy a pecséthasználatot bevezethesse, mert a század második negyedétől előrenyomuló török hódítás elfoglalta a területét. E vármegyék címereinek a megállapítására több esetben csak a török kiűzése után és a nyugalmasabb korszakok alatt került sor. Békés megyének például 1715. évi visszaállításakor még nem volt külön (megyei) pecsétje, hivatalos irataira a megye vezetői a saját pecsétjüket ütötték rá. Több más megye is csak a XVIII. században vett fel új címert, vagy módosította régebben használt pecsétjének az ábráját. A vármegyei címerek ábrázolásaira általában erősen hatottak a címerfelvétel idején az illető megyében a főispáni tisztséget betöltő család (olykor más nagybirtokos család) címerei: így láthatjuk viszont Hunyad vármegye címerében a Hunyadiak címerképét, a hollót; Szatmáréban a Károlyiak karvalyát; Gömörében a Széchyek sasát. Előfordult, hogy a főispáni család címere a későbbi címerbővítéskor befolyásolta a megyecímer ábrázolását: Sopron vármegye ezüstpáncélos lovagot ábrázoló címerében a lovag pajzsára az Esterházy hercegek címerét 1837-ben vette fel. Az idők folyamán tehát többször is sor kerülhetett a megyecímerek megváltoztatására, főmotívumként azonban gyakran ugyanazokat a címerképeket láthatjuk viszont rajtuk. A Heves megye első pecsétjén jobbra néző, szájában kígyót tartó gólya (75. ábra) a megye és a vele időközben egyesült Külső-Szolnok megyék 1836-ban készült címerrajzán is megfigyelhető, mindössze annyi változás történt, hogy a gólya lába alól eltűnt az 1563-ban még szereplő hal, helyébe vizenyős alapon mocsári kákát és sást rajzoltak, a gólya, felemelt jobb lábával pedig két (egy fehér és egy kék) lecsüngő, díszes szőlőfürtöt tart (76. ábra). (Egy szőlőfürt egyébként szerepel már Heves megye 1614-es évszámmal vé-92
