Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

Bevezetés

nyát. Az elmúlt fél évszázadban a címertannak több, addig viszonylag elhanyagolt ága hatalmasat lépett előre, különösen a városi, a céh- és a polgáricímer-használat kutatásában értek el a tudósok szép eredményeket. E fejlődés eredményeként magának a heraldikának mint tudománynak a megítélése is döntően megváltozott. Minthogy a XVIII-XIX. században egyes országokban a konzervatív nemesi körök igyekeztek kisajátítani maguknak a címerviselés kizárólagos jogát, a heraldika Európában több helyütt feudális „mellékízt” kapott. így érthető, hogy amikor a forradalmi Franciaország 1790. június 19-i dekrétumával eltörölte az örökletes nemességet, minden franciának megtiltotta a címerek használatát, majd a következő évben börtönbüntetést szabott ki a címerviselésre. De a minden újítás ellen harcoló konzervatív arisztokrácia jelvényeit látta és gúnyolta a címerekben a XIX. század neves pozitivista történetírója, Buckle is. Még Marc Bloch - századunk első felének jeles társadalomtörténet-kutatója - is a nemesség és a címerviselés elválaszthatatlanságát hangsúlyozta. A címereknek feudális tudattartalmat tulajdonító felfogás hazánkban is élt - s hat ma is. Éppen ezért tiltotta el egy 1949-ben megjelent rendelet a vármegyék és városok régi címereinek a használatát, a hozzájuk tapadó retrográd eszmevilágra hivatkozva.

Mi hát az igazság? Valóban ilyen konzervatív ideológiát hordoznak a címerek? - Korántsem! Éppen a közelmúlt tudományos eredményei cáfolják ezt a legjobban. Kétségtelen, hogy mintegy nyolc évszázaddal ezelőtt a címerhasználat a nemességhez kötődve, pontosabban a lovagok fegyverhasználatához idomulva alakult ki Nyugat-Európában. Viszonylag rövid idő alatt túllépett azonban a katonáskodó hűbérurak körén. A városcímerek mellett hamarosan megjelentek a céhek, az egyes polgárok, falvak, parasztok címerei, sőt a feudális társadalom rendszere ellen küzdő parasztfelkelők is használtak címeres jelvényeket. A címerhasználat szokása túlélte a feudális társadalom bukását, s napjainkban is virágzik. Mindezek alapján a heraldikai ábrázolásmódot korántsem nevezhetjük retrográdnak. Ellenkezőleg: a címerekben olyan jelrendszert kell keresnünk, amely a legkülönbözőbb tudattartalmak kifejezésére alkalmas. E tekintetben a heraldika tehát akár a nyelvhez, akár a legkülönbözőbb művészetekhez hasonlítható: egyaránt alkalmas a legkülönfélébb mondaniva8