Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
tan használhatták a koronás kiscímert. Emellett állandóan használták az 1848-as, az ország területét jelképező középeimért. Ennek kialakult egy, az uralkodó által alkalmazott változata is, szívpajzsán a királyi család címerével (14. ábra). Ez utóbbi - az 1915-ben kelt rendelkezés szerint - kétszer hasított pajzs, középső vörös mezejében ezüst pólya, amely az „Ausztriai Ház” címere volt. Jobbról aranyban kék koronás, kékkel fegyverzett, kiöltött kék nyelvű vörös oroszlán (Habsburg) és balról aranyban három, haránt helyzetű, csonkított ezüst sassal megrakott vörös harántpólya (Lotharingia). A nagycímert különböző közjogi ellentétek miatt 1918-ig sem alkották meg, a monarchia (közös) közép és kiscímereit átfogóan szabályozó 1915-ös királyi döntés is későbbre halasztotta. Ez a döntés egyébként paritásos alapon rendezte a címerhasználat ügyét, a „közös” intézmények részére a közös kis- és középcímer használatát írva elő. Ezek a két fél, Ausztria és Magyarország egy magasságban, azonos nagyságban, egymás mellé helyezett koronás kis-, illetve középcímeréből álltak. A két pajzsot egy közéjük helyezett harmadik kisebb pajzs, az uralkodóház címere kapcsolta össze. A közös középcímer érdekessége volt, hogy Dalmácia, valamint Bosznia-Hercegovina címere mindkét fél pajzsára rákerült, s így az egyesített címeren kétszer szerepeltek. Ez a megoldás kompromisszumos kifejezése volt annak a ténynek, hogy Dalmácia egyik része a monarchia osztrák, másik része a magyar feléhez tartozott, továbbá azt reprezentálta, hogy a monarchia által 1908-ban annektált Bosznia és Hercegovina jogi helyzete rendezetlen (a közös pénzügyminisztérium igazgatta őket). A magyar intézmények által használt magyar kiscímer jobbról vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, balról vörös mezőben zöld hármas halomnak aranykoronás, kiemelkedő középső részén ezüst, talpas kettős kereszt. A pajzson a magyar királyi korona nyugszik. Pajzstartók: jobbról és balról egy-egy lebegő fehér ruhás angyal, de engedélyezték a kiscímer olyan módon való használatát is, hogy a pajzsot jobbról cserfaág, balról olajfaág övezte (70. ábra). Ugyanigy, kétféle pajzstartóval volt használható az 1915-ös magyar állami középcímer is. Ennek szívpajzsán a kiscímer látható. Nagypajzsa négyeit, alul betolt, hasított ékkel. Felső, jobb negyedében Dalmátország címere: kékben három (kettő-egy) aranykoronás, szembenéző arany oroszlánfej, felső, bal negyede Horvát-84
