Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

dés. Szent Istvánnak nem kellett keresztet kérnie és kapnia a pápától, ő maga is felvehette és használhatta - az egyes - keresztet keresztény királysága jelvényeként. Mindazonáltal a kettős keresztben hosszú évszázadokon át a magyar királyság keresztény voltának a jelképét látták.

Emellett egy ideig erősen élhetett a kettős kereszt ereklye kultusza is. V. István (1270-1272) pecsétjén a kereszt alsó szárkereszteződésén ugyanis egy töviskoronát jelképező karika figyelhető meg, s a pecsét köriratának a szövege (latinul): „A korona és a kereszt legyen a pecsét ereje”. Töviskoronaábrázolás látható III. András (1290-1301) egyik pecsétábrázolásának a címerpajzsba helyezett kettős keresztjén is. (63. ábra). A Krisztus keresztjére utaló motívumok itt egyértelműek. Ne feledjük, a töviskorona tisztelete a szent keresztével együtt másutt is megtalálható; Franciaországban IX. Lajos (1226-1270) alatt a ma is a turisták százezrei által csodált Sainte-Chapelle építésében érte el tetőpontját. Van olyan kutatónk is, aki a magyar királyi korona Gézát ábrázoló lemezéne királyunk jobbjában tartott jelvényt is töviskorona ereklyével megerősített (egyszerű) keresztnek véli. Ha ez az állítás bebizonyosodik, érdekes további szempontokat vethet fel a kettőskereszt-jelvény magyarországi előtörténetéhez.

Államcímerünk másik, a XX. századig élő eleme, a vörössel és ezüsttel többször vágott pajzsmező Imre király uralkodása alatt tűnik fel. Első, időponthoz köthető előfordulása egy 1202-ben kelt királyi oklevél arany függőpecsétjén (bulláján) található. Itt a vágásokban lépegető oroszlánokat is megfigyelhetünk (64. ábra). Hasonló vágásos címert találunk II. András arany pecsétjén (bulláján, hét oroszlánnal) és az 1220-as években használt kettős viaszpecsétjén (65. ábra). Utolsó, 1235. évi kettős pecsétje is (hétszer) vágott, és kilenc

70