Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
látható turulmadárról is ír krónikájában, ami a pajzson és a zászlón viselni szokott (és a krónikaíró által ugyancsak a távoli múltba visszavetített) címerek azonos voltát bizonyítja. Egyben megerősíti István ifjabb király 1259. évi lovaspecsétjé-. nek a tanúságát. E pecséten ugyanis a páncélba öltözött lovas zászlaján és pajzsán egyaránt Stájerország párduca látható. (István Stájerország hercege volt.) Tamás spalatói főesperes az 1243-as dalmáciai harcokban részt vevő Dénes bánról megírja: azért küldte a király őt a záraiak segítségére, hogy „vezér és zászlóvivő” legyen a katonai műveletekben. Ez az utalás ismét a (címeres) zászlónak a hadvezetésben betöltött fontos szerepét bizonyítja. A XIV. századi Képes Krónika miniátora már számos címeres zászlót örökít meg festett formában. Az őstörténet eseményeinél vörös alapon fekete turulmadarat láthatunk, a XI. és a XII. századi csatajelenetek illusztrációin vörös alapon ezüst kettős keresztes, illetve vörössel és ezüsttel vágott (sávozott) zászlók figyelhetők meg. A zászlók hadvezetési és heraldikai szempontból egyaránt fontos szerepét az oklevelekből szerzett adatok is alátámasztják. Jó néhány XIII. századi (nemeseknek és városiasodó településeknek adott) oklevél biztosítja a kiváltságolt[ak]nak azt a jogot, hogy csak a királyi zászló alatt leszjnek] kötelesfck] hadba vonulni. 1274-ben IV. László Csák Pétert korábbi, a bolgárok ellen vívott harcokban tanúsított hősiességéért azzal az „igen erős” oroszlánnal hasonlítja össze, amelyet a megjutalmazott ismertetőjelként a zászlaján viselt. Különösen megnőtt a címeres zászló jelentősége az Anjou-korban, amikor a kialakult banderiális hadszervezet lehetőséget adott a nagyobb sereget kiállító nagybirtokosoknak, hogy katonáikat a saját zászlajuk alatt vezethessék a harcba. Ez a zászló természetesen az illető főúr címerét ábrázolta. A városok esetében a király címere kerülhetett zászlójukra. Károly Róbert egy (1317 előtt kelt) oklevelében úgy emlékszik meg a kassaiakról, hogy azok korábban a cseh királyt támogatták, s az ő zászlaját használták ellene. 1358-ban Ragusa városának köteleznie kellett magát, hogy ezentúl mind a szárazföldön, mind a tengeren (azaz a hajókon) I. Lajos király (1342-1382) zászlait vagy jelvényeit fogja használni. így a magyar királynak való alárendelődés kapott heraldikai kifejezést. S hogy fontos tény volt, ki kinek a címeres zászlaját emelte a magasba, szépen bizonyítja egy XIV. század végi oklevél. Ennek tanúsága szerint Zsigmond 61
