Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
I. rész. A címer
hamarosan nálunk is meghonosodtak. Európa különböző országaiban eltérő típusaik alakultak ki. Közvetlenül a pajzs felső peremére helyezték őket, és nem azonosak a sisakkoronákkal. A magyarországi gyakorlat úgy fejlődött ki, hogy a nemesek ötgyöngyös, a bárók hét-, a grófok kilencgyöngyös rangkoronát használtak. (A gyöngyök helyett lomb alakúra kiképzett vagy függőleges koronaágak, ún. fleuronok is szerepelhettek.) A gyöngyök, illetve a lombok számán mindig a címerrajzon láthatót értjük, a térben elhelyezett korona gyöngyeinek (lombjainak) a száma kettővel kevesebb ennek a kétszeresénél. A rangkoronák elterjedésének az idején még nem alakult ki a gyöngyök számának a pontos rangjelölő szerepe. Az új típusú sokgyöngyös pajzskorona csak általában számított előkelőnek, s így Károlyi Sándornak, a szatmári béke megkötőjének 1712-ben kapott grófi címerén a grófi rangkorona tizenegy gyöngyös. A hercegek, a fejedelmek már bíborral bélelt, nyitott vagy pántos koronát helyeztek címerpajzsuk peremére (43. ábra). A magyar királyi koronát csak az uralkodói (állam-) címer pajzsára rajzolták, festették rá. A nemesi címereslevelek leírásában szereplő „királyi korona” a címerrajzon többnyire három- vagy ötleveles sisakkoronaként fordul elő (33. ábra). Főleg a külföldi heraldikában találkozunk a marsallok méltóságjeleként a pajzs mögött egymást keresztező két marsallbottal, illetve a tengernagyok jelvényével, a két horgonnyal. Az egyházi méltóságok közül a pápa harántirányban keresztbe állított arany és ezüst kulcsot visel a pajzsa mögött, pajzsát (a XIV. század óta) hármas korona, a tiara fedi. A kulcsok és a tiara jól megfigyelhetők II. Gyula pápának (1503-1513) Rómában, a Santa-Maria del Popolo-templom színes ablaküvegén megörökített címerábrázolásán (57. ábra). A XV. századtól a pátriárkák kettős (pátriárka) keresztet viseltek a pajzsuk mögött, az érsekek ún. körmeneti keresztjét fokozatosan használni kezdték egyes püspökök is. A bíborosok jelvénye a vörös széles karimájú kalap, amelyről kétoldalt vörös selyemzsinóron harminc (egy-egy oldalon tizenöt-tizenöt, öt sorban egykettő-három-négy-öt) bojt csüng alá (55. ábra). A pátriárkák kalapja zöld, s kétoldalt zöld selyemzsinóron ugyancsak összesen harmincbojtos; az érsekeké csak húszbojtos (oldalanként tíz-tíz, négy sorban egy-kettő-három-négy); a püspököké és a püspöki joghatóságú („nullius”) főpapoké tizenkétbojtos (ol-50
