Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

bizonyos karakterisztikus jegyeit eltúlozva rajzolják: a sas karmai és csőre, a fák gyümölcsei és levelei, a nyílvessző hegye és farktollai stb. mindig nagyobbak a címerpajzsokon, mint a valóságban. Ezek az aránytalanságok később fokozatosan egy sajátos heraldikai stílust alakítottak ki, amely nemegyszer komoly problémát okoz azoknak a mai címerrajzolóknak, akik, ha valamely város régi címerét bővíteni akaiják, az ősi, hagyományos stílusban rajzolt címerkép mellé valamilyen modern, a város jelenkori jellegzetességeit megjelenítő ábrázolást kívánnak a pajzsra helyezni.

A címerképek osztályozását számos heraldikus megkísérelte már, de kielégítően elvégeznie senkinek sem sikerült. Ennek az az oka, hogy a teljes valóságos világot és ráadásul az emberi képzelet szüleményeit kellene rendszerbe foglalni. Minthogy a szűkös keretek közt ez reménytelen vállalkozás lenne, be kell érnünk azzal, hogy - a teljességre való törekvés igénye nélkül - a legjellegzetesebb címerképek körében tallózzunk. A természetből vett cimerképtk közül a leggyakoribb az emberi alak. Lehet meztelen, ruhába, páncélba öltözött, szerepelhet

33