Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
I. rész. A címer
a leggyakrabban használt (leginkább az egyenes osztóvonalakkal kialakuló) mesteralakokat számba vegyük. A pajzsnak függőleges vonallal való osztása a hasítás; egy függőleges, általában a pajzs közepén áthaladó osztóvonal hasított pajzsot hoz létre. Ezüsttel és vörössel hasított például az olaszországi Bari város címerének a pajzsa (16. ábra). Gyakran előfordul, hogy egy pajzs többször is hasított. Páratlan számú osztóvonal esetén a pajzsot háromszor, ötször, hétszer stb. hasítottnak mondjuk. Ha a hasítóvonalak száma kettő, s az így létrehozott három mezőből az első és a harmadik máza megegyezik, a középsőé pedig eltér, cölöpről beszélünk. A cölöp megközelítően a pajzs szélességének az 1/3 (egyes szerzők szerint 2/7) részét foglalja el. Négy hasítással kettő, hat hasítással három cölöp keletkezik, de ilyenkor is feltétel, hogy csak két máz váltakozzék, és az első, valamint az utolsó osztás máza azonos legyen. (Ha már három máz szerepel, nem cölöpről, hanem kétszer, négyszer stb. hasított pajzsról beszélünk.) Arany mezőben négy vörös cölöp látható a középkori Aragónia címerét őrző spanyolországi Valencia pajzsán (17. ábra). Több cölöp természetesen nem fér el úgy, hogy mindegyik a pajzs szélességének 1/3, illetve 2/7 részét foglalja el, ilyenkor a cölöpök keskenyebbek is lehetnek. Ha azonban nem ennek következtében keskenyebb a cölöp, karónak mondjuk, ha csak a pajzs 1/6, és szálnak, ha 1/12 szélességét foglalja el. Ha a cölöp (karó, szál) nem éri el a pajzs szélét, lebeg. A határoló vonalaktól függően, a cölöp lehet hullámos, fíírészes stb. A pajzs vízszintes (a felső széllel párhuzamos) osztása a vágás. Ha egy vízszintes vonallal középen vágjuk a pajzsot, vágott pajzsról beszélünk. Ezüsttel és kékkel vágott pajzsot kapott címerébe 1481-ben az Enyingi és Bakonoki Török család (18. ábra). Ha a vágóvonal úgy osztja a pajzsot, hogy a felső rész megközelítően 2/7-et, az alsó rész 5/7-et tesz ki, pajzsfő keletkezik. Gyula város vörös és ezüst ékekre osztott pajzsfőjű címere (19. ábra) ma is arra a régi, hasonló pajzsfőjű címerre emlékeztet, amely valaha a város egykori földesurának, az 1430 körül elhunyt Maróthi János bánnak a családi címeréből került Gyula pecsétjére. Ha a vágásnál a pajzs alsó része tesz ki kb. 2/7-et, a felső 5/7-et, pajzstalpról beszélünk. Ha a vágóvonalak száma páros, és két máz váltakozik (egy vagy több), pólya alakul ki. Fekete pólyával vágott ezüst pajzstalp látható 26