Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

még nem címerek: előfordul, hogy ugyanaz a személy a különböző ábrákon eltérő díszítésű pajzzsal jelenik meg.

Több heraldikus Geoffroy Plantagenet XII. század derekán készült és Le Mansban őrzött gyásztáblácskáját tekinti a legrégibb címeres ábrázolásnak. Ezen az elhunyt jobbjában kivont kardot, baljában ágaskodó oroszlánokkal díszített hoszszúkás (normann) pajzsot tart. Sapkára emlékeztető sisakján ugyancsak egy festett oroszlán látható (3. ábra). A krónikás hagyomány szerint 1127-ben, amikor Geoífroyt apósa, az angol király lovaggá ütötte, arany oroszlánocskákat ábrázoló pajzsot akasztottak a nyakába. A legújabb vizsgálatok azonban Plantagenet címerét is megkérdőjelezték: Jean Rapicault krónikája, amely az 1127. évi lovaggá ütést - a „címerek születésnapját” - megörökíti, ugyanis 1175-1180 táján, tehát jó fél évszázaddal későbben keletkezett. Magának Geoifroynak 1149-ből ránk maradt pecsétje pedig nem ábrázolja oroszlános cimerét. .. Michel Pastoureau francia heraldikus szerint a legkorábbi ismert címer ezek után Vermandois grófjának, Raoulnak a személyéhez köthető. Igaz, hogy ő is kétféle pecsétet vésetett: első, 1130-1135 közt használt pecsétjén egy kockázott zászló látható (4. ábra); 1146. évi pecsétjének pedig a pajzsa kockázott (5. ábra). De ugyanaz az ábrázolás fordul

14