Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

jobbágynak adott amnálist érvénytelennek mondta ki. Egy 1630-as törvény szerint pedig a nemesi levelet egy éven belül ki kellett hirdetni abban a megyében, ahol a nemesített lakott. Mindezek komoly megszorítások voltak. Egy évszázaddal később viszont egy helytartótanácsi rendelet úgy foglalt állást, hogy ha valaki bizonyítani tudja, hogy ő vagy őse valamikor armálist kapott, és 60 éve gyakorolja a nemesi jogokat, nemesnek tekintendő.

A középkor végétől kezdve megfigyelhető, hogy a legtekintélyesebb főurak olyan további címeket szereztek, amelyek a nemesség szélesebb tömegeitől megkülönböztették őket. A grófi és a hercegi méltóságok birtokosai megkülönböztető rangjelvények elnyerésére is törekedtek. Ilyenek voltak a XVIII. században elterjedt, különleges kiképzésű hercegi, a kilencgyöngyös grófi és a hétgyöngyös bárói pajzskoronák (rangkoronák). A köznemesség tömegei is hamarosan beleilleszkedtek az új rendszerbe, és sokan cserélték fel sisakkoronájukat ötgyöngyös rangkoronával. Az udvari kancellária a rangjelölő koronák mellett - a Német-római Birodalom gyakorlatát követve - időnként a sisakok számát is felhasználta a címeradományt nyerők rangjának a jelölésére. (Az egyszerű nemes egy, a báró kettő, a gróf három sisakot kapott.)

A nemesi heraldika legkedveltebb címerképei a másfél évszázados török háborúk idején a vitézségre utalnak. Gyakori az oroszlán, a kard, amelyet a magyar címerművészet realista hagyományainak a folytatásaként levágott vagy letépett emberi kar kezébe adnak. Olykor levágott török főt is tűznek a kard hegyére. Gyakran választanak más, katonai vonatkozású címerképet is, míg a békésebb érdemekre utaló címerképek viszonylag ritkábbak. A török háborúk befejezése után, a XVIII. századtól kezdve, úgy tetszik, az utóbbiak is nagyobb szerepet kapnak. Értelmiségi foglalkozásra utaló, tollal könyvbe író kéz, papi ruhába öltözött alak, kereskedelemre, mezőgazdaságra utaló motívumok egyaránt előfordulnak. Emellett, minthogy a XVIII. és a XIX. század sem volt ment a háborútól, tovább élnek a katonai vonatkozású címerképek is. Követve a fegyverzet fejlődését, ágyúk, ágyúgolyók, lőporos hordók stb. is szerepelnek most már rajtuk a hagyományos fegyverábrázolásokon kívül. A hanyatló heraldika korában megszaporodnak a bonyolultabb, több részből összetett címerképek is. Különösen az előkelő családok pajzsain gyakori117