Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
származó pecsétje után a király vágott címerpajzsát utánozza Kán nembeli Gyula nádor is 1224. évi pecsétjén. Ezt a divatot más XIII. és XIV. századbeli méltóságviselők esetében is megfigyelhetjük, sőt olykor XV. századbeli nagyurak pecsétjein is előfordulnak időnként (önállóan vagy más címerképpel, heroldalakkal kombinálva) a királyi cimer egyes elemei. (Érdekes párhuzam, hogy a XIII. század első felében a francia király fő tisztségviselői is gyakran helyezték pecsétjükre a királyi címerképet, a liliomot, de a pajzson kívüli díszítőelemként.) Hamarosan elterjedt azonban az a szokás, hogy a különböző vezető tisztségviselők saját nemzetségi, családi címerüket használták „hivatalos” pecsétjeiken is, és csak a köriratban utaltak arra, hogy ők az ország, illetve a király méltóságviselői. Miként az országos főméltóságok királyi jelvényt vettek fel, úgy emelte címerpajzsára 1293 és 1297 között Devecseri Márton alországbíró Péc nembeli Apor országbírónak a címerét. A XIV. században is többször előfordult, hogy - valószínűleg a saját címer hiánya következtében - egyes familiárisok uraik jelvényét viselték, ha valamilyen tisztségbe emelkedtek. Gergely fia, Miklós, Szabolcs megyei ispán az 1370-es években pecsétjére sisakdíszként sast vésetett. Érdekes, hogy az alispánja nevében kiadott jelentések is Miklós ispán pecsétje alatt keltek. Még tanulságosabb egy korábbi szabolcsi alispán, Dezső mester eljárása. Ura és főnöke, Debreceni Dózsa fia, Jakab, az országcímer vágásait utánozó sávozott pajzsú pecsétet használt. Nos, Dezső mester nem ura pecsétje alatt adta ki okleveleit, hanem saját pecsétet vésetett, s erre helyeztette ura címerét ! S ehhez annyira ragaszkodott, hogy később, amikor a beregi ispáni méltóságba emelkedett, új minőségében is megtartotta a Debreceni-címert. Úgy tűnik, hogy a legtöbb nagy nemzetségnek, az ország vezető családjainak a XIII XIV. században volt már címerük. A közelmúltban Györffy György olyan elméletet fogalmazott meg, amely a honfoglaló magyar nemzetségek leszármazóinak különböző állatokat ábrázoló címerei és az ősi totemállatok közt kapcsolatot vélt felfedezni. A tetszetős elmélet legfőbb hibája, hogy a rendelkezésünkre álló XIII-XIV. századbeli címereket megalapozatlanul, hiteles bizonyítékként szolgáló forrásokra való hivatkozás nélkül vetíti vissza a korábbi korszakokra. (A honfoglaló magyar nemzetségek címereiről sem111
