Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

A papírkészítés művészete napjainkban

Papírtulajdonságok A papír tulajdonságai közül csupán azokkal foglalkozunk, amelyekkel a hétköznapi életben nap mint nap találkozha­tunk, és ezért általános érdeklődésre tarthatnak számot. Megismerkedünk e sajátságok mérési vagy vizsgálati mód­jával is. E fejezetben ezenkívül szó lesz még a kartonok és lemezek számozásáról és az ívméretekről is. A négyzetmétertömeg 1 m2 felületű papír tömege gramm­ban. Az üzemekben általában g/m2 skálabeosztású ívmér­legen mérik. Laboratóriumi vizsgálatoknál előfordulhat, hogy egészen kis papírdarab áll rendelkezésre e jellemző megállapítására, ilyenkor a papírt — miután a felületet pontosan meghatározták — analitikai mérlegen mérik le. A négyzetmétertömeg a papíroknak az a tulajdonsága, amelyet azonosításukkor elsősorban megvizsgálnak. A nedvességtartalom a felhasználó számára sok esetben nem közömbös. A legtöbb papír nedvességtartalmát — és más tulajdonságát is — szabványok rögzítik, a megengedett eltérés mértékével együtt. A papír nedvességtartalma azon­ban a tárolási körülményektől függően változik, és ezért — különösen a nyomdákban — a felhasználás előtt mérni szokták. A korszerű nyomdákban a papírt klimatizálják is, tehát meghatározott hőmérsékletű és páratartalmú helyiségben addig tárolják, amíg a kívánt (a nyomtatáshoz optimális) nedvességtartalmat a papír felveszi (vagy leadja), mielőtt felhasználnák. A nedvességtartalom mérése egyszerű: a mintavétel után a papírívet lemérik, ezt követően laboratóriumi elektromos kemencében kiszárítják, majd újra lemérik. A súlykülönb­ség alapján a nedvességtartalmat százalékban kiszámítják. A vastagságot elsősorban néhány nagyobb négyzetmé­tertömegű kartonnál, lemeznél és speciális papírfajtánál szokták megvizsgálni. Készítenek ún. kalibrált kartonokat is, amelyeknek az általános gyakorlattól eltérően éppen a vastagságuk mértéke a legfontosabb tulajdonságuk. A vas­tagságot 0,01 mm skálabeosztású, tapintófejes műszerrel mérik, amelyről a vizsgálat eredménye közvetlenül leolvas­ható. 89

Next

/
Thumbnails
Contents