Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
A papírkészítés művészete napjainkban
Szalmából és papírhulladékból is készítenek papírt (fotó: Kölcsényi Zoltán) fel még cellulózgyártáshoz. Minden ország azt a növényt igyekszik erre a célra honosítani, amelyből területén viszonylag sok terem, hogy ne kelljen nyersanyagot importálnia. Kubában és más latin-amerikai országokban a cukornád nedvének kipréselése után visszamaradó nádtörmelék, a bagasz, Észak-Afrikában és Spanyolországban az eszpartó vagy alfafű is papíripari nyersanyag. Különleges papírok gyártásához Kínában és Japánban még ma is használatos a papíreperfa és a gampi. Továbbra is fontos kiindulási anyag a rongyhulladék, és egyre növekszik — elsősorban gazdasági okok miatt — a hulladékpapír újrafelhasználásának mértéke is. Ez utóbbi jelentőségét jól mutatják a következő adatok: a világ 1970. évi 130 millió tonna papír- és kartontermeléséhez 29 millió tonna papírhulladékot dolgoztak fel újra, a nyersanyagoknak tehát több mint ötödrésze papírhulladék volt. A papírgyártáshoz a rostos nyersanyagokon kívül különféle segédanyagokra is szükség van. A cellulózgyártáshoz, a fehérítéshez, a papír enyvezéséhez (az írhatóság biztosításához) és anyagában történő vagy felületi kezeléséhez (színezés, mázolás) számtalan szervetlen és szerves anyagot használnak fel. Egyetlen anyagról kell még említést tennünk, amely nélkülözhetetlen a papíripar számára, és ez a víz. A papíripar a legvízigényesebb iparágak egyike, hiszen 1 kg papír gyártásához 1000—10 000 liter vizet is felhasználnak. Egyes papírok gyártásához egészen különleges minőségű vízre van szükség, a kondenzátorpapírok esetében 80
